Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Somlyódy László: Az értől az óceánig - a víz: a jövő kihívása

82 •Somlyódy László dasági nem-pontszerű eredetű; és b) a vizsgálatok szerint az édesvízi tavakkal szem­ben itt nem a foszfor a limitáló tényező, hanem a nitrogén vagy a kettő együtt. Egyér­telmű az igény a N eltávolítására is a szennyvizekből. A megoldást a biológiai denitri­fikációban találták meg alig több mint két évtizede (az elv már a XIX. században ismert volt), amelyet a többi folyamattal párosítanak. A beltengerek megóvása és a sikeres technológiai fejlesztések vezetnek az EU új települési szennyvíztisztítási irány­elvéhez, amely az ún. érzékeny térségekben, nagy városokra előírja a C, P és N tartal­mú vegyületek együttes eltávolítását. A direktíva hazai bevezetésének beruházási költ­ségigénye (a csatornázással együtt) mintegy 1000 milliárd Ft. A tápanyag-eltávolítás, a költségek és a helyigény csökkentése számos új kihívást jelentett, melyekre a tudományos-műszaki fejlesztés kiváló választ adott. A korábban egyszerű, mérnöki „ökölszabályok" alapján tervezett eleveniszapos szennyvíztisztító telepeken lejátszódó folyamatokat a biotechnológiai (mikrobiológiai, biokémiai és ökológiai) kutatások alapján ma már sokkal jobban ismerjük. A C, N és P tartalmú anyagok eltávolításának érdekében tudatosan hoznak létre olyan kémiai környezetet, mely az eltérő tulajdonságú baktériumok elszaporodását biztosítja célzottan. Korszerű méréstechnikára alapozva bevezetik a szennyvíz összetételének korábbinál lényegesen részletesebb jellemzését, az eleveniszapos folyamatok laboratóriumi és félüzemi kine­tikai vizsgálatát, továbbá matematikai modellezését. A biológiai eljárásokat egyre gyakrabban kombinálják kémiai módszerekkel a hagyományos P-eltávolítás mellett a kapacitás növelése, a biológiai tisztítási lépés tehermentesítése, a nitrifikáció haté­konyságának növelése érdekében és számos egyéb ok miatt. Anyagtudományi és kol­loidkémiai kutatások alapján nagy hangsúlyt fektetnek a kis dózisokat lehetővé tevő, optimális vegyszer-kombináció kifejlesztésére. 3.5. Az óceán: a szúnyog és az elefánt esete Az öblítéses toalettől tehát eljutottunk a nagy folyókig, a beltengerekig és mind­ezeken keresztül az óceánig. Egyetlen öblítés ideje lakásunkban néhány másodperc. A folyókon a levonulás néhány nap vagy hét (és akár 1000 km távolság is lehet). A tavak jellemző léptéke több év vagy évtized, illetve több száz vagy ezer kilométer. A belten­gereké ennél is nagyobb lehet, az óceán átlagos tartózkodási ideje pedig 3000 év. A terhelések és a vízminőségi hatások saját kényelmünk jegyében, a lineáris anyagáram­lás és a feszíni lefolyás révén fokozatosan áthelyeződnek: a rendszer alapvetően nyi­tott. Az óceán rehabilitációs ideje, ha egyáltalán van ilyen, többször 3000 év. A koráb­ban helyesnek vélt hígítás tehát nem jelent megoldást. A tartózkodási idő növekedésével a problémák több ok miatt egyre bonyolultab­bakká válnak: — erősödik a kölcsönhatás a víz, a levegő és a talaj között, és a vízfázisra felírt egyszerű anyagmérleg távolról sem helytálló; — növekszik a „lomha" üledék szerepe, amelyet a felhalmozódás jellemez, és ezért a vízgyűjtő történetétének memóriájaként működik (gondoljunk a folyók deltáira). Hosszú ideig „emlékezik", és számottevő késleltetéssel adhatja le a

Next

/
Thumbnails
Contents