Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Mennyit termelhetünk a felszín alatti vízkészletekből? 691 A FAO a világ 170 országára készítette el a becsléseit. Magyarországnál a 16,4 millió m

3/d csak megújuló (és nem kitermelhető) készlet. Sok országnál a kitermelhető készlet is szerepel, és ez mindig kevesebb, mint a megújuló. A hazai becsléseknél a parti szűrésű készlet legalább 50%, vagy annál is több. Nem lehet megállapítani, hogy ezt mire alapozzák. Készülőben van egy olyan országos szivárgáshidraulikai modell, amellyel (a mérlegegyenlet módszernél korrektebben) a környezeti hatások figyelembevételével lehet majd meghatározni a kitermelhető vízkészleteket. Ez a modell - félkész állapotban - azt mutatja, hogy a parti szűrésű készletek mindössze kb. 2 millió m

3/d-ot tesznek ki. Kisebb régiókra már rendelkezésre állnak a 0,5 m-es talajvízszint-süllyedésre, mint környezeti korlátra alapozott számítások: A Maros-hordalékkúp rétegvíz-készlete az elkészült modell (Völgyesi 2003) szerint - az 1991-es évhez hasonló száraz időjárási körülmények között - 115 000144 000 m

3/d, attól függően, hogy hova telepítünk vízbázisokat. A Nyírségben bonyolultabb a helyzet (Völgyesi 2004), a modell kalibrálása bizonytalanul volt elvégezhető, mert szárazabb időjárás és több termelés mellett (1994-94-ben) a kutak egy részében mégis magasabb talajvízszintet mértek, mint 1956-60-ban, nem tudni, miért. Itt ráadásul már ma is túltermelés van a 0,5 m-es korláthoz képest, mert azt három helyen is meghaladja a süllyedés (Debrecennél nagyon meghaladja). Ennek ellenére megállapítható volt, hogy maximálisan kb. 300 000 m

3/d-vel terhelhető a terület. Egyedi vízbázisnál sem a 123/1997-es kormányrendelet, sem pedig a VKI előírásainak megfelelő készlet-meghatározás még nem történt, pedig a hidrogeológiai védőterületek nagysága ettől függne. A vízbázisvédelmi programban a védendő vízmennyiséget az üzemelési tapasztalatok alapján adják meg, távlati vízbázisok esetében pedig becsléssel. 5. Összefoglalás A felszín alól kitermelhető vízmennyiség meghatározása mindig nehéz feladat volt a hidrogeológusok számára, ma pedig - zűrzavaros jogszabályokkal körülkerítve - talán még nehezebb. Az idők folyamán a számítási módszerek két alaptípusa fejlődött ki: - az egyik az utánpótlódásból kiindulva, a dinamikus készletek becslését tűzte ki célul, - a másik a termelés következtében kialakuló környezeti károk eltűrhetőségét vette alapul. A gyakorlatban csak a második út járható. Az okozott károk a termelés hatására fellépő talajvízszint-süllyedéssel vannak összefüggésben. Ezt a süllyedést ma már egyre pontosabban számíthatjuk, és arra is megvan a lehetőség, hogy valamilyen mértékű süllyedést károsnak vagy eltűrhetőnek minősítsünk. A talajvízszint-süllyedésen alapuló elemzéssel eleget tehetünk a Víz Keretirányelv és egyúttal a 123/1997-es Kormányrendelet előírásainak is. Hogy ide eljussunk, még rengeteg átgondolni valója volna a tervezőknek és az engedélyező hatóságoknak egyaránt.