Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

662 Tolnay Gábor tervek szerint Dombrád felett a szabolcsveresmarti határban levő homokdombokkal körülzárt hatalmas völgybe engednék be a Tisza megáradt vizét, és itt tárolnák a hatalmas víztömegeket. Dombrádon viszont duzzasztóművet létesítnének, amely a Tisza vizét állandóan duzzasztaná. A csatorna Kék és Demecser között csatlakozna a 60-80 méterre kiszélesedő Lónyai-csatornához. Kótaj és Búj között azután a csatornát levezetnék Hajdúnánás, Hajdúböszörményen keresztül Balmazújváros határába. Itt olyan esést kapna a csatorna, hogy a víz erejét ipari célokra, illetőleg villamosításra is fel lehetne használni. Majd a továbbvonuló csatorna a Kálló, Berettyó és Hortobágy csatornákkal egyesülve beleömlene a Sebes-Körösbe. Az építkezés a szükséges anyagokkal együtt Kriston Ferenc becslése szerint 70 millió pengőbe kerülne. Csakhogy ezt a pénzt nem tudta előteremteni a kormány a terv kivitelezésére. Arról viszont hír érkezett, hogy az egész Csongrád vármegye közgazdasági életére kiható nagy munkálatok indultak meg Csongrád közelében, ahol a bökényi duzzasztó zsilipjét javítják ki és emelik fel. Ennek a nagyjelentőségű munkálatnak elvégzése után lehetővé válik, hogy a Körösön Öcsöd helyett egészen Békésszentandrásig, sőt a szarvasi vasúti hídig feljöhessenek a hajók. A bökényi zsilip rendbe hozására 100 ezer pengőt bocsátott a minisztérium a gyulai folyammérnöki hivatal rendelkezésére, amely a munkálatokat vezeti. Amiért hosszú évek óta harcoltak a dévaványai politikusok, közgazdasági szakemberek, aminek a szükségességét annyiszor hangoztatták: a Körösök hajózhatóvá tételének munkálatai ezennel megindultak. A nagy munka elvégzésére 6 millió pengőt irányzott elő a kormány. A bökényi vízlépcső duzzasztási szintjének megemelé• se után sor került a második vízlépcső, a békésszentandrási megépítésére, amely Békésig, illetve a Sebes-Körösön Körösladányig tette lehetővé a Körösökön való hajózást. Természetesen. ennek a második lépcsőnek építése évekig (1936-42) tartott. Az Alföld vizeinek szabályozása, a hajózás és az öntözés feltételeinek megteremtéséhez a több évre terjedő program fokozatos végrehajtásához 1936-tól minden évben megfelelő összeget állítanak be a központi költségvetésbe a csatornázás és öntözés, valamint az erdősítés végrehajtására. A tervek szerint minden évben húsz-harmincezer embert foglalkoztatnának a csatornamunkálatoknál. Szó volt arról, hogy e munkálatoknak irányítására központi szervezetet létesítenek, amelynek élén egy alföldi kormánybiztos áll. Az egyes vármegyékben a főispánok tartanák kezükben a munkálatok irányítását. A pénzhiány miatt az Alföld öntözési munkáit csak 1937-ben kezdték meg. A képviselőház törvényjavaslatot fogadott el és 80 millió forintot biztosított A munkálatokat négy helyen kezdődtek el. A Felső-Tiszán duzzasztó létesül, melynek vizét a Körösig vezeti egy 35 méter széles hajózható csatornát, és ezzel közel félmillió kataszteri hold (kb. 2900 km

2) lesz öntözhető. A Tisza középső és alsó szakaszán egyegy szivattyútelep épül. Ezekhez kísérleti öntözőtelep csatlakozik, amelyek a gazdákat az öntözés áldásaival megismerteti. A negyedik mű a Békésszentandrásnál épülő duzzasztómű lesz, amelynek segítségével 25 ezer holdat (143,866 km

2) lehet majd öntözni. A négy mű összesen 70 millió pengőbe kerül. Ehhez járul még a gazdák részére kölcsönképpen juttatandó 10 millió pengő, összesen tehát 80 millió pengő szolgálja majd az öntözés ügyét. Körülbelül kat. holdanként (5754,64 m

2) 20 pengős öntözési költséggel kell majd számolni, ez a költség azonban a termelés fokozásával bőségesen megtérül. A nagy öntöző csatornahálózat kiviteli munkái 1938-ban elkezdődtek. Az Országos Öntözésügyi Hivatal tervei szerint ebből a főcsatornából tíz mellékcsatorna