Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízrendezési munkálatok Dévaványa környékén 659 többet kapna, mint amennyit egyébként kap érte. Ez akkor a búza árának 10%-át, a többi olcsóbb gabonának, főleg a kukoricának még sokkal nagyobb százalékos áremelését idézné elő. Ez olyan haszon, amelyet a gazda rögtön élvezhet. És ha figyelembe vesszük, hogy normális időben a Körösök völgyéből évente kb. egymillió pengő az az összeg, amely gazdáinknak megmaradhatna, lia terményeiket hajón szállíthatnák el, akkor nem vitás, hogy a folyó hajózhatóvá tételét kell szorgalmazni. A Körösvölgyi Vízhasznosító Társaság programja szerint a Körösöket Öcsödtől Gyuláig, illetve Sarkadig tennék hajózhatóvá. A torkolattól Öcsödig a hajózást az 1906-ban átadott bökényi vízlépcső és hajózsilip (Fejér 2001) teszi lehetővé. A kiépítésre váró szakaszon előreláthatólag még két vízlépcsőt és hajózsilipet kell megépíteni. A hajózás a nyár elejétől az ősz derekáig lesz lehetséges, vagyis akkor, amikor arra a mezőgazdasági termékek értékesítése miatt leginkább szükség van. A terményeknek és általában a szállításra váró áruknak a hajóba rakodása, illetve kirakása egyszerű rakodón történhet, melyekhez gondozott utak vezetnének. Ezeknek megépítése a Körösök völgyében nem nehéz feladat, mert az úthálózat számtalan helyen keresztezi a Körösöket, és csupán egy-egy leágazás megépítésére lenne szükség, amely a meder széléhez vezet. A hajózás fellendítése céljából a vasutak szárnyvonalakat építenek majd a rakodókhoz, hogy a távolabbi vidékek is élvezhessék a vízi úton történő szállítás előnyeit. Kállay Miklós földművelésügyi miniszter 1933. december 6-án Békéscsabán fogadta a Körösvölgyi Vízhasznosítási Társaság népes küldöttségét, amelynek szónoka, báró Urbán Gáspár országgyűlési képviselő figyelmébe ajánlotta a miniszternek, hogy a tiszai hajózás problémája csak a Körösök és mellékfolyóinak hajózhatóvá tételével oldható meg. A miniszter igen szívélyesen fogadta a küldöttséget. Válaszában a Körösök és mellékfolyóinak hajózhatóvá tételét igen fontos problémának jelentette ki, és a búzaárak emelésének egyik legfontosabb tényezőjéül jelölte azt meg. Ennek egyenes következménye volt már az, hogy 1934. február 7-én a Kereskedelmi Minisztériumban megalakult a Magyar Belhajózási Egyesület. 1934. március 2-án pedig a Földművelésügyi Minisztérium vízrajzi osztályán Sajó Elemér miniszteri tanácsos elnöklete alatt értekezlet volt. Az értekezleten a Körös-völgyi víztársulatok képviselői is részt vettek és a Körösök hajózhatóvá tételével kapcsolatban megvitatták a víztársulatok műszaki tennivalóit. Az ármentesítő társulatok feladata lesz mindazoknak az adatoknak a megállapítása és közlése, melyek szükségesek ahhoz, hogy a terv kidolgozható legyen. Sajó Elemér arról tájékoztatta a társulatok képviselőit, hogy a Körösök hajózhatóvá tétele céljából szükségessé váló mintegy 4-5 millió pengő a transzfer kasszából vagy a pénzintézetek részéről rendelkezésre fog állani, és ha az érdekelt víztársulatok, törvényhatóságok és községek aránylag csekély hozzájárulást biztosítanak, a szükséges hitel felvételének mi sem fog útjába állni. Valószínűleg új kerettörvény készül, mely lehetővé teszi a víztársulatokból alakuló hajózási társulat megalakulását, miután azt a fennálló vízjogi törvény nem biztosítja. A Körösök hajózhatóvá tételével az öntözés problémáját is meg kívánták oldani. Erre nagy szükség volt, mert 1934 tavaszán olyan nagy szárazság volt, hogy ha azt