Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

66 Szesztay Károly szintek süllyedéséhez, valamint a Szahara, a Góbi és más sivatagok előnyomulásához (Brown 2001). A 8. ábra szerinti történelmi irányzatok érvényét és erősödését sejtetik a Felső-Tisza vízjárásának alakulását elemző legújabb vizsgálatok is, amelyek szerint az 1956 és 2000 közötti időszakban az évenkénti vízlefolyás 20%-ot meghaladó mértékben növekedett, pedig a vízgyűjtőterületre hulló évenkénti csapadék 8-10%-kal csökkent (Konecsny 2002). 5. Az energiaforrások öko-gazdaságtana Az európai civilizáció és a belőle kinőtt mai világgazdaság a piacmechanizmus terméke; éspedig azokkal a XVIII. század végi feltételekkel, amikor csak az emberi munkának volt értéke és a természeti környezetet ingyen ajándéknak tekintették. Napjainkra kiderült, hogy az „ingyen ajándék" kimerülőben van és a bolygónk életterébe illeszkedő gazdaságpolitika elengedhetetlen előfeltétele a piacmechanizmust működtető ár- és adó-rendszernek olyan átalakítása, amelyik a természeti környezet igénybevett és társadalmilag jelentős tulajdonságokat hordozó készleteihez és szolgáltatásaihoz is gazdasági értéket rendel. Az öko-gazdaságtan azért jelent társadalmilag, politikailag és eszmeileg is új korszakot az emberiség történelmében, mert az „igénybevett" és a „társadalmilag jelentős tulajdonságokat hordozó" tényezők olyan mélyen és szövevényesen be vannak ágyazva a természeti környezet egészébe, hogy az új értékrend és szabályozási stratégia kidolgozása és érvényben tartása nem végezhető el bolygónk geoszférájának és bioszférájának ember-központú és gazdálkodás-orientált feltárása nélkül: az ember és a bolygó együttélésében a piac „láthatatlan kezét" az ökológia szintjére emelt gazdálkodásnak és szabályozásnak kell felváltania. Az energiaforrások gazdaságtana terén a környezet értékké válása azt jelenti, hogy a szénhidrogénekre (szénre, olajra, földgázra) alapozott technológiákat fokozatosan át kell alakítani megújuló energiaforrásokat alkalmazó és a környezetbe káros hulladékokat nem juttató technológiákká. Az átalakítás vezérlését lényegileg továbbra is a piacmechanizmusra lehet bízni, ha az igénybevett környezeti tényezőket és társadalmilag jelentős tulajdonságaikban bekövetkező változásokat piackonform értéktényezők fejezik ki. Az öko-gazdaságtan kulcskérdése ezeknek a környezeti értéktényezőknek a megállapítása és piaci érvényesítésük következetes vállalása. A környezeti értéktényezők sokrétűségét és adatszerű megállapításuk nehézségeit jól jellemzi korunk egyik legégetőbb öko-gazdaságtani sorskérdése: milyen határértékekig engedhető meg a szénhidrogének használatának hulladékaként a légkörbejutó széndioxid felhalmozódása, pontosabban bolygónk életterének ezt követő változása, mint a globális melegedés, a sarki jégtakarók olvadása, a tengerszint emelkedése, az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása, a növényföldrajzi zónák lassú eltolódása, stb.? A kérdés globális értéktényezöben kifejezett társadalmi válaszát a Kyoto-i egyezmény rögzíti. Ebben az egyezményben az érintett országok kormányai - évtizednyi szakértői vizsgálatok és előzetes egyeztetések után —rögzítették az évenkénti széndioxid kibocsátás lassú és fokozatos csökkentésének menetrendjét. A környezetvédelem