Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

656 Tolnay Gábor ló közmunkára, mert ismét ínséges tél veti előre árnyékát. A beérkezett cséplési eredmények ugyanis rossz termés képét tárják elénk, az időjárás pedig a kapásokra is kedvezőtlen. 6. Az öntözés kerül előtérbe Az Ivánfenéki Ármentesítő és Belvízelvezető Társulat következő, rendes őszi közgyűlését 1935. december 28-án tartotta. A közgyűlés többek között állást foglalt az Alföld-öntözés kérdésében is. A dévaványai gazdatársadalmat ez a döntés igen közelről érintette, mert a part menti földbirtokosok közül sokan engedélyt kértek, hogy a holt Körösök és az élő Körös vizét öntözésre felhasználhassák (Tolnay 1999). A közgyűlés határozata szerint a társulat nem kívánta mérlegelés tárgyává tenni, hogy az öntözés kívánatos-e vagy sem. Ez tisztára gazdasági kérdés, amelynek eldöntése nem az ő feladata. A társulatra nézve csupán annyiban van ennek jelentősége, amennyiben a belvízlevezető csatornái révén egyedül ő van abban a helyzetben, hogy az öntözéshez szükséges vizet az öntözendő területre szállíthassa. Ezzel kapcsolatban a közgyűlés úgy határozott, hogy az öntözéshez szükséges víz szállítására a csatornákat a lehetőség határain belül a gazdák rendelkezésére bocsátják, ha ez a belvízlevezetés sérelme nélkül megtörténhet. Kötelezettséget semmi körülmények között nem vállalnak arra, hogy a vizet a csatornából elvezessék. Erre csak abban az esetben vállalkoznak, illetve a csatornák felhasználását csak akkor engedik meg, ha a víz szállítására megvan a természetes adottság, más szóval a csatornák lejtése erőmüvi beavatkozás nélkül lehetővé teszi a víz szállítását. Nagyon fontos a határozatnak az a része, amelyben kimondták, hogy a víznek csatornákban való szállításáért megfelelő díjat szed a társulat. Ez a díj azonban nem lesz nagyobb, mint amennyi megfelel az önköltségnek. Gondoskodás történt arról is, hogy a díjat mindenki csak a saját maga által igénybe vett vízmennyiség után fizesse meg. A társulat állásfoglalása kétségtelenül érdekes, annál is inkább, mert a divatossá vált öntözési mozgalomban ez az első állásfoglalás egy olyan társulat részéről, amely csupán belvíz levezetésére és árvízvédelemre alakult, és amely csak most utólag veszi fel alapszabályszerű feladatai közé az öntözés támogatását is. A társulat tehát támogatni kívánja a gazdákat öntözési törekvéseikben, de tartózkodni kíván az öntözés propagálásától, mert az öntözés - megfelelő trágyázás nélkül - hosszabb időre nem biztosítja a talajerő fenntartását és a fokozottabb termést. Ezt más intézetekre bízza, és a maga részéről csupán a vízszállítás feltételeire szorítkozik. Az Ivánfenéki Társulat közel egymillió csemete elültetésével befásított 100 kat. holdat (0,571 km

2). Először 10 kat. holdon (0,0571 km

2) kezdtek öntözési kísérletet, majd ennek eredményeit megismerve 50 kat. holdra (0,288 km

2) növelte a kísérleti parcella nagyságát. Ez a terület már komoly termést is eredményezett. A társulat szerződéseket kötött a vízigénylőkkel és azok a ténylegesen elhasznált víz árát fizették meg önköltségi áron. A gazdaközönség általában véve nem volt öntözés ellenes, de bizonyos tartóz-