Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

652 Tolnay Gábor nagyéri csatorna is szinte mesterséges vízlevezetője volt a szeghalmi és füzesgyarmati vizeknek. Dévaványa határa két társulathoz tartozott. A Gyomán székelő Ivánfenéki Ármentesítő Társulat hivatása magaslatán állva, éjjel-nappal működésben tartotta a szivattyútelepeit, és bár itt is voltak panaszok, az ezen társulat ártereibe eső területek - egy pár apróbb kiterjedésű víztócsától eltekintve - teljesen vízmentesek maradtak. Dévaványa elöljárósága indítványozta, hogy a m. kir. földművelésügyi miniszter a Berettyó Ármentesítő és Belvízszabályzó Társulatnál a lehető legsürgősebben vizsgálatot rendeljen el. A beadványra csak december végére érkezett érdemi válasz. Az 1915. december 30-i képviselő-testületi közgyűlésen a főjegyző ismertette a Berettyó Ármentesítő és Vízszabályozó Társulat 2.321/1915. számú megkeresését, amelyhez mellékelve volt a földművelésügyi miniszter 60.952/1915. számú leirata, a társulat igazgatóságának 667/1915. számú felvilágosító jelentése és a társulat 63. és 82. számú választmányi és közgyűlési határozatának kivonata. A tárgyalás lefolyt. Az egész csak egy szócsata volt. Végeredmény: a földművelésügyi miniszter - báró Ghillány Imre - elrendelte egy tartály építését, és ezzel együtt nagyobb nyersolajkészlet beszerzését. Elrendelte továbbá a tiltó rendszer kiegészítését is. Azaz megállapította, hogy a gazdaközönség panasza, amelynek alapján a község képviselőtestülete a vizsgálat megtartását kérte, nem volt alaptalan. 2. Vízzel kapcsolatos gondok a két háború között Ismét jelentkezett a belvíz Dévaványa határában 1922 tavaszán. A legveszélyeztetettebb helyen, az úgynevezett Kirító-laposban négy földtulajdonos mintegy 80 kat. hold (0,46 km

2) kiterjedésű mezőgazdasági ingatlanára akarták engedni a belvizet, hogy ezzel mintegy 1-2000 kat. hold (5,755-11,510 km

2) vetést mentsenek meg. A négy érdekelt beleegyezett a tervezett megoldásba azzal a kikötéssel, hogy teljes kártalanítást kap. A képviselő-testület támogatta az elöljáróság javaslatát és azt határozattá is emelte. Néhány év elteltével már a gazdák is kezdeményeztek akciókat a belvíz lecsapolására. Ilyennek tekinthető Szarka Andrásnak és társainak a Sártó dűlőben fekvő földjeik belvizének a lecsapolására indított mozgalma. A lecsapolás érdekében árok, áteresz, zsilip létrehozására kaptak engedélyt az alispántól. A munkálatok eredményeként a községi dűlőúton mintegy 240 m hosszan a csapadékos időszak alatt járhatatlan szakasz járható lett. Az alispán Dévaványát is kötelezte, hogy járuljon hozzá a költségekhez 300 pengővel. Érdekes indoklással tért ki a képviselő-testület a költségek megfizetése elől. Olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a végrehajtott munkák közérdeket képeznek, ezért a község nem tartja indokoltnak a terhére megállapított hozzájárulás kifizetését. Ez a Berettyó Vízszabályozó és Ármentesítő Társulat költsége lenne, ugyanis a levezetésre kerülő vizet közvetlenül a társulat nagy csatornájába vezetik.