Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízoldali rézsű csúszása a Zagyva jobb partján 643 I I I I I I I I I I I I I I I I 15 10 15 május június Idö (hő, nap) 11. ábra. A károsodást megelőző tiszai vízállások Nem vizsgálták azonban az apadási sebességek tartósságát, valamint azt, hogy milyen vízállások után észleltek nagy apadási sebességet. A károsodást megelőző időszakban a Tisza szolnoki vízállását vizsgálva a következő megállapítások tehetők: - A károsodást megelőzően - különösen májusban a vízállás tartósan magas volt, értéke több mint 3 hónapig meghaladta a törési zóna szintjét, A törésig a vízszint 4 nap alatt 2,7; 5 nap alatt 3,1; 7 nap alatt 3,6 métert csökkent, ami nem nevezhető különösen nagy értéknek (77. ábra). A maximális vízszintcsökkenés 4,9 m 10 nap alatt, - A rézsűcsúszáskor észlelt napi vízszint-csökkenés maximuma 0,8 m volt, ami a IV táblázat alapján lényegesen kevesebb, mint a korábban észlelt maximális napi vízszint-csökkenés, de a megengedettnél is és a természetesnél is nagyobb (Nagy 1985). A vízoldali rézsű állékonysági biztonságának meghatározása a más területeken végzett állékonyság számításhoz hasonlóan az ellenállások és terhek hatásának hányadosaként számítható. A biztonsági tényező értéke csökken a terhelések, jelen esetben a szivárgási nyomás növelésekor. A szivárgási nyomás nő, ha a hirtelen vízszintcsökkenés sebessége nő, vagy ha a vízszintcsökkenés előtt a vízállás már magasabb szinten stabilizálódott és így nagyobb nyomással nagyobb földtömeget tudott telíteni. IV. táblázat Maximális napi apadások 1985-ig Nap 1 2 3 4 5 6 10 15 Maximális apadás (m) 1,67 2,97 3,73 4,43 4,9 5,24 6,17 6,42