Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

638 Nagy László 5. Talajállapot jellemzése A vizsgált területen 10 db 055 mm fúrás készült 3,5-15,1 m mélységekbe, részben zavart mintavétellel, összesen csaknem 100 fm hosszban, valamint 1 db nagyátmérőjű (0180 mm) fúrás 15 méteres mélységbe, geoelektromos verőszondázás 9-10 m mélységekbe, összesen 90 fm hosszban és szárnyas nyírószondás mérések. A fúrásokból vett talajminták a VITUKI talajmechanikai laboratóriumában vizsgálták. A talajok azonosító jellemzőin kívül meghatározásra kerültek a szilárdsági paraméterek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy kb. a korona alatti 7,0 méteres mélységig (megfelel 74,0 m B.f.) agyag talajok azonosíthatók. A 78,0-81,0 m B.f. tartományban a víztartalom változékonysága arra enged következtetni, hogy ez a tartomány a károsodáskor fellazult rész (3. ábra). A nyírószilárdsági paraméterek meghatározására közvetlen nyíró kísérlet készült. Az 1977. évi mérésekkel együtt a meghatározott vizsgálati eredményeket a 7. ábrán mutatjuk be. Vizsgáltuk, hogy a nyírószilárdságra milyen hatással van a nyírási sebesség (8. ábra). A mérési eredmények szerint a nyírási sebesség növekedése csökkenti mind a nyírószilárdság csúcsértékét, mind a reziduális értékét (Nagy Belső súrlódási szög (Ф,') 7. ábra. Nyírószilárdsági vizsgálatok eredményei Szárnyas nyírószondával végzett nyírószilárdság meghatározáshoz ú.n. „lesarkított végű" szárnyas nyírószondát használtunk. A lassú nyírást áttételes meghajtó szerkezet biztosította, a nyírást 360°-os fordulatig végeztük. A nyírószilárdsági csúcs és végértékének jellemző adatait (r

c

s és r

v) a 9. ábra és II. táblázat mutatja. Ugyanitt tüntettük fel a nyírószilárdsági csúcs és végértékek hányadosát, ami a progresszív törésre való hajlam becslésére használható (Nagy 1987a).