Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozása

Bolygónk életterébe illeszkedő gazdálkodás irányai és vízgazdálkodási vonatkozásai 5 I állattartás feltételeinek biztosítása kezdettől fogva a vízügyi tevékenységek előterében állt, a víznek mint élettérnek nem volt meghatározó jelentősége; sőt a folyamszabályozásnak a XIX. században általánosan elfogadottá vált alapelvei és módszerei kifejezetten akadályozták és károsították a víz ökológiai szerepének kibontakozását. A fordulatot ebben a vonatkozásban is a természeti környezet alapvető és elsődleges gazdasági és társadalmi jelentőségének az 1970-es években általánossá vált felismerése hozta meg; azóta a természeti élettérhez illeszkedő, azzal összhangban maradó irányzatok és megoldások keresése (Oláh 1995) a hidrológiát és a vízgazdálkodást korszakváltóan fontos új szempontokkal és távlatokkal gazdagítja és jól kapcsolódik az 1984. évi vízgazdálkodási keretterv kezdeményezéseihez, valamint az árvízi kockázat fogalomkörét újrafogalmazó és a Vásárhelyi-tervet továbbfejlesztő, ma is folytatódó vizsgálatokhoz. A folyóvízi ökológia a vízfolyások medrében áramló vizet és az azzal együtt mozgó anyagokat a vízi élővilág kibontakozásának színtereként és tényezőjeként vizsgálja a forrásoktól a torkolatig, illetve a befogadóig. Az ökológiai folyamatok vízföldrajzi háttere és áramlástani adottságai szempontjából célszerű különválasztani a folyók viszonylag rövid hegyvidéki szakaszát a többnyire sokkalta hosszabb síkvidéki folyószakasztól, amelyik a befogadóhoz szorosan kapcsolódó torkolati szakaszt is magában foglalja. Az ökológiai folyamatok tartalmi sajátosságai szerint a hegyvidéki szakaszokon többnyire két élettér-típus követi egymást: a legfelső forrásvidéki típus, ahol az ökológiai folyamatokra a felszínre bukkanó források viszonylag stabil (az évszakoktól és időjárástól gyakorlatilag független) hőmérséklete nyomja rá bélyegét; majd ezt kővetően a sebesvízi típus, ahol a vízhőmérséklet már környezetfüggövé válik és a vízi élettér domborzati, kőzettani és vízjárási adottságai válnak meghatározóvá. A folyóvízi ökológia igazi tájformáló szerepe és gazdasági jelentősége azonban csak a síkvidéki szakaszokon bontakozik ki. A síkvidéki folyószakasz ökológiai jelentőségét a főmedret szabályozó árterület hordozza. Gyakran előfordul, hogy a hegyvidékről rendszerint több ágból egyesülve érkező árvízi vízhozamok nem férnek el a főmederben: kisebb-nagyobb hányaduk szétterül a medret szegélyező síkságon. A kilépő és szétterülő víz hordalékának egy része mindjárt a partok mentén leülepszik és fokozatosan magasodó övzátonyt épít. A meder menti övzátony némileg késlelteti a kiöntést és-ami ennél ökológiai szempontból sokkalta fontosabb —az árvíz elvonulásakor a kiömlött víz egy részét az árterületen visszafogja és tartós vízpótlást biztosít az ártéri élővilág számára. A síkvidéki árterületek ökológiai potenciálja az alábbi összefüggések szerint kapcsolódik a vízrendszer hidrológiai adottságaihoz: - Egyébként azonos körülmények között annál nagyobb az ökológiai potenciál, minél nagyobb a fő mederből kilépő árvizek víztömege, és gyakorisága, vagyis minél szélsőségesebb a folyó vízjárása; - Az ökológiai folyamatok esetenkénti alakulása szempontjából a víz ártéri tározódását és áthaladását meghatározó morfológiai tényezők az elsődlegesek, amelyeket összefoglalóan a folyóvölgy átlagos esése és keresztirányú tagoltsága jellemez;