Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Szlávik Lajos: Az ezredforduló árvizeinek és belvizeinek hidrológiai jellemzése

554 Szlávik Lajos zedekben pedig lényegesen megváltoztak. Ezeken a folyószakaszokon igen dinamikusan emelkedtek a vízszintek (2. ábra), miközben a vízhozamok csökkentek. Az elmúlt évtizedekben az árhullámok levonulása során folyamatosan mérték a folyók vízszállítását. A 3. ábrán a Tisza szolnoki szelvényére 1895-től 2000-ig felrakott jelentősebb árvízi hurokgörbék jól érzékeltetik a folyó vízszállító képességének időbeli csökkenését. Számos tényező játszik ebben közre. Feltehetőleg szerepe van a nyári gátas öblözet mindenkori árvízi „működésének", az árhullámok levezetésébe való bekapcsolódásuknak, vagy abból való kimaradásuknak. Ugyancsak szerepet játszhat a hullámtér érdességének változása a területhasználatok módosulásával összefüggésben. Ezt tanúsítja a 4. ábra is, amely a főmeder és a hullámtér vízszállításának arányát szemlélteti a Tisza szolnoki szelvényében. Az újabb - korábban még nem tapasztalt - időjárási helyzetekből származó következmények szerepe az ún. szimulációs vizsgálatokkal igazolható. Annak az alighanem példátlan helyzetnek az ellenére, miszerint egy évszázados észlelési idősorokkal rendelkező vízrendszeren, egymást követő négy évben is minden korábbinál magasabb vízszinteket eredményező árhullám alakul ki, azt mondhatjuk, hogy a Tisza vízrendszere, a reális valószínűséggel kialakulható szélsőséges hidrometeorológiai helyzet tekintetében, még jelentős „tartalékokkal" rendelkezik. Nem téveszthetjük ugyanis szem elől azt a tényt, hogy a közelmúlt árhullámai során észlelt szélsőséges vízszintek, egyes hidrometeorológiai tényezők viszonylag kedvező alakulása ellenére következtek be: Az 1998. novemberi árhullám során, a Felső-Tisza Észak-Erdélyből érkező két nagy mellékfolyója, a Visó és az Iza vízrendszerére csak viszonylag csekély mennyiségű csapadék hullott. Ugyanez volt a helyzet a Szamos vízgyűjtőjén is. Az 1999. márciusi, igen jelentős mértékben hóolvadásből származó árhullám alatt a lefolyás szempontjából meghatározó vízgyűjtőkön a sokéves átlag alatti csapadék mennyiség hullott. A Körösökön és a Maroson egyik esetben sem alakult ki igazán szélsőséges hidrometeorológiai helyzet, illetve az ott lehullott csapadék jelentős részben a felső vízgyűjtőkkel lényegében azonos időben esett. Az intenzív csapadéktevékenység mindegyik esetben lényegesen kisebb területet érintett, mint az 1970. májusi árvíz előtt. A fentiek miatt törvényszerűen merül fel a kérdés: hogyan alakult volna a fenti időszakokban az árvízi helyzet, ha árvízi szempontból a ténylegesnél kissé kedvezőtlenebb, de reálisan elképzelhető hidrometeorológiai helyzetek álltak volna elő? Mind az 1970-es, mind pedig az 1998-as árvíz alatt a legkritikusabb helyzet a Felső-Tiszán, illetve ennek mellékfolyóin alakult ki. Az erre a szakaszra végzett hidrológiai szimuláció eredményeit összefoglalva elmondható, hogy amennyiben az 1998. november 4-i igen intenzív csapadéktevékenység a teljes Felső-Tisza vízgyűjtőt érintette volna, s ezzel egyidőben a Szamos vízrendszerén az 1970. májusihoz hasonló helyzet alakult volna ki, a kialakuló vízszintek a Vásárosnamény-Tokaj közötti szakaszon 120-220 cm-rel múlnák felül az eddigi maximumokat. Az árhullám a vizsgált vízrendszer teljes hosszában, beleértve a Tiszabecs-Tokaj közötti Tisza-szakaszt és a mellékfolyók torkolat-közeli szakaszait is, a töltéskorona szinteket meghaladó vízszintek kiala-