Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

4. füzet - Nováky Béla: Éghajlat és víz: bizonyosság és bizonytalanság

538 Nováky Béla beli kiterjedésének növekedésével a bizonytalanság általában csökken. Igen bizonytalan a kisvízgyűjtők esőből keletkező mértékadó árvizeinek előrejelzése. Kisebb a bizonytalanság a nagyobb kiterjedésű vízgyűjtők hóolvadásből eredő (ezért az időjárás hosszabb időszakot átfogó alakulásától függő) árhullámok tekintetében. Még tovább csökken a bizonytalanság, ha hosszabb időszak, például a nyárvégi-őszelejei hónapokat átfogó kisvízi időszak, s különösen annak átlagos lefolyásában várható változásokat kívánjuk becsülni. Az évi átlagos lefolyás előrejelzésében tovább csökken a bizonytalanság. A legvalószínűbb éghajlati forgatókönyveknek megfelelően amelyek éghajlatunk mediterránosodását, azaz az évi csapadék csökkenését, a hőmérséklet növekedését, a csapadék éven belüli, a téli időszak javára történő átrendeződését feltételezi - az átlagos évi lefolyás jelentős, a csapadékét meghaladó mértékű csökkenése elég nagy biztonsággal előre jelezhető. Elég nagy bizonyossággal mondható az is, hogy éghajlatunk említett mediterránosodása esetén a nagyobb tavak természetes vízkészlet-változása csökken, csökken az új éghajlat esetén kialakulható egyensúlyi tófelület, és ezért a jelenlegi tófelületek fenntartása csak a tóból leeresztett lefolyás csökkentésével lesz lehetséges. 2. Az éghajlatváltozás múltbeli hidrológiai idősorok alapján való igazolásának bizonytalanságai Az éghajlatváltozás kétséget kizáró következménye a hidrológiai adottságok változása. Az évi hidrológiai jellemzők és az évi időjárás kapcsolata oly nyilvánvaló, hogy fel is tehető a kérdés, vajon az évi hidrológiai jellemzők időbeli alakulásából következtethetünk-e az éghajlat múltbeli alakulására, netán alátámasztható vagy éppen igazolható az éghajlat megváltozása. A kérdés annál is inkább időszerű, mert az utóbbi évtizedekben egyes szélsőséges hidrológiai események - mint az 1990-es évek első felének szárazságai, az 1990-es évek második felében és az új évezred első éveiben sorozatosan jelentkező, rekordokat döntő árvizek és belvizek, а Balatonnak az új évezred első éveiben tapasztalt szokatlanul alacsony vízszintjei - megjelenési gyakorisága növekedni látszik. Felmerül a kérdés, hogy ezek a szélsőségek az éghajlatváltozás következményei, vagy csak éghajlatunk rendkívül változékonyságának részei? Felismerhető-e általában valamely hidrológiai esemény idősora alapján az éghajlatváltozás? A felismerést nehezítő számos bizonytalanságból kettővel foglalkozunk: - a megismerés és - a változás értelmezése és értelmezése szerinti felismerése bizonytalanságával. A megismerés bizonytalanságának alapvető forrása az ismeretszerzés időbeli korlátja. Valamely hidrológiai jellemző időbeli változása az abszolút időskálán a múltból érkező és a jövőbe tartó végtelen folyamat, ugyanakkor az észlelések időskáláján a végtelen folyamatnak csak véges szakasza, a végtelen folyamatnak csupán mintája. A végtelen folyamat az észlelések véges mintáján keresztül ismerhető meg, megismerése ezért csak korlátozott lehet. Az észlelésekkel kapott minta - képletesen szólva - mintegy ablakot nyit a végtelen folyamatra, és minél szélesebbre tárul az ablak, a folyamat annál több részlete válik megismerhetővé. Különösen igaz ez a folyamat szélső értékeinek tekintetében. A szélső értékek a végtelen folyamatban (is)