Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

514 Pálfai Imre nyített, átlátszó lapokból álló belvízgyakorisági alaptérképet sorra ráhelyeztük a domborzati (rétegvonalas), a talajtani, a sekélyföldtani és a talajvíztérképre, továbbá a művelési ágakat, a vízállásos és vizenyős területeket, valamint a vízelvezető csatornákat is feltüntető topográfiai térképre, és e művelet során mindegyik térkép alapján - a belvízképződés lehetőségét mérlegelve - kisebb-nagyobb igazításokat, javításokat hajtottunk végre alaptérképünkön, azaz módosítottuk a veszélyeztetettségi kategóriák határvonalát. Kétségtelen, hogy ez az eljárás szubjektív elemeket is tartalmaz, de ilyen módon mégis megbízhatóbbá lehetett tenni a pusztán elöntési adatokból szerkesztett nyers belvíz-veszélyeztetettségi térképet. A talajtani adottságok tekintetében az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetének az irodalmi áttekintésnél említett belvizes térképeit, a sekélyföldtani adottságoknál a Magyar Állami Földtani Intézet térképeit, a talajvízviszonyokat illetően a VITUKI különféle talajvíztérképeit használtuk. E kétmenctes szerkesztési eljárást az indokolja, hogy a belvízi elöntések hoszszabb időszakból rendelkezésre álló és módszerünknél felhasznált földi felmérései, amint azt az újabb légi és űrfelvételek bizonyítják ( VÍZPART 2000, Rakonczai et al. 2001, VITUKI 2002), meglehetősen pontatlanok, s egy-egy évben csak hozzávetőlegesen jelzik a belvízelöntés helyét: a bclvízképződést befolyásoló tényezők térképei viszont önmagukban nem elégségesek, csupán ezek felhasználásával nem lehet kellő bizonyossággal kijelölni a belvízzel különböző mértékben veszélyeztetett területeket. A Kisalföldre vonatkozóan - az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek közreműködésével (AQUA+NATUR/i 1998) és egy földtani szakvélemény (Scharek 1998) segítségével - az Alföldön alkalmazotthoz hasonló módszerrel, 1:100 000 méretarányban készítettük el a belvíz-veszélyeztetettségi térképet (ATIVÍZIG 1998), de itt kevesebb belvízelöntési adatból tudtunk dolgozni, ezért nagyobb szerepet kaptak a második menetben használt „kisegítő" térképek. Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképét az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából egy K+F munka keretében (ATIVÍZIG 2001) - az alföldi és a kisalföldi munka eredményeit felhasználva - a Dunántúl kisebb síkvidéki területeire vonatkozó adatokkal kiegészítve szerkesztettük meg. A dunántúli kisebb-nagyobb belvízgyű'jtő területekről közel sem állt rendelkezésünkre annyi tényleges elöntési adat, mint az alföldi területek esetében, ezért itt főként a különféle természeti tényezőket ábrázoló térképes anyagokra voltunk utalva. A szóban lévő tájegységek hagyományos megjelenítésű belvíz-veszélyeztetettségi térképlapjairól a Heteria Kft. közreműködésével digitális változatot készítettünk, amelyet fölhasználtak egy, a Magyar Tudományos Akadémia számára készülő munkánál (VITUKI 2002). A digitális térkép 1:500 000 méretarányú színes nyomatát, mint Magyarország belvíz-veszélyeztetettségi térképét, a vízügyi igazgatóságok 2002-ben véleményezés céljából megkapták. A vélemények alapján a térképet kiigazítottuk és pontosítottuk. Ennek során jelentősebb változtatást csak a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVÍZIG) területén hajtottunk végre, nevezetesen megnöveltük az erősen veszélyeztetett kategóriába eső területek nagyságát. Ezt a helyi tapasztalatok és a belvízelöntési nyilvántartási adatok egyaránt indokolttá tették. Eljárásunk annyiból állt, hogy a javítandó térképről vízügyi igazgatóságonként meghatároztuk az alább ismertetett belvíz-veszélyeztetettségi mutatószámot (a BV-