Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Megújuló energia és tápanyagok a szennyvíztisztításnál 505 tápanyagmennyiségek dózisára is. A vegetációs időszakon kívül természetesen nagyobb koncentrációban történő kihelyezés is lehetséges, a dózisra azonban olyankor is ügyelni kell. A túltrágyázás a talajvíz szennyezésének a veszélyével jár. A nitrogén-mentesítésre javasolt új SHARON-Anammox megoldás maradékában az ammónium-, és nitrát-tartalom ugyanakkor olyan kicsi, hogy a folyadék a talajokra akár folyamatosan is kihelyezhető. Ha teljes nitrogéneltávolítás lenne ezen túl valahol a cél, tehát nem a mezőgazdasági elhelyezés, hanem az élővízbe vezetés, ilyen nitrogén-mentesítést egy további, minimális kapacitású hagyományos aerob utótisztítással biztosítani lehet. További kérdés azonban a tisztított víz sterilitása, ami mind a mezőgazdasági öntözés, mind a felszíni befogadókba történő bevezetés esetén kritérium. Ez az ilyen tisztítást követően akár hideg sterilizálással (UV fertőtlenítés) is biztosítható. 3. A nitrogéneltávolítás jelenlegi megoldásai 3.1. Biológiai lehetőségek Napjainkban az NH.I-N, illetőleg redukált, vagy oxidált nitrogéntartalom csökkentésérc az általános gyakorlatban még csak a hagyományos nitrogéneltávolítást, a nitrifikációt/denitrifikációt alkalmazzák. A lakossági szennyvíztisztítók ennek megfelelően a szennyvizek ammónium tartalmának a döntő részét, 70-85%-át, így alakítják elemi nitrogénné az alábbi összegző reakcióegyenlet szerint: 2NH/+ 1,50;+szerves anyag -> N; + ЗЬЕО + 2H + A nitrátból nitrogénjének a szerves szén felhasználásával történő redukcióját ilyenkor heterotrof biomassza végzi komoly fajlagos iszaphozammal. A maradék nitrogén tápanyag inkább nitrát formájában marad a tisztított vízben, mintsem ammóniaként. A már említettek szerint a kommunális szennyvíztisztításnál csak az anaerob rothasztó iszapvize ammóniumtartalmának, ami a telep teljes nitrogénterhelésének csak mintegy 15-20%-a (amely a szerves anyag eltávolítása során a keletkező iszapba kerül) eltávolítására, lehet megoldás a már hivatkozott SHARON-Anammox eljárás (van Dongen et al. 2001, Kárpáti 2003) a következő összefüggés szerint: 2NH4

+ + 1,502 + 2HC0, -> NH/ + NO;' +3H:0+2C0:N:+5H:0 Mindegyik átalakítási lépcsőt autotróf mikroorganizmusok végzik. Láthatóan mindkét folyamathoz elvileg megegyező mennyiségű oxigén kell. Az utóbbihoz azonban nem kell szerves anyag (4,3 kg KOI/kg N), továbbá az iszapprodukciója is minimális. Ez a folyamat éppen azért kedvezőbb. A tisztán autotróf rendszerben a speciális, gyorsan szaporodó autotróf mikroorganizmusok válhatnak dominánssá. A heterotrof denitrifikációnál szükséges szerves anyag igény megtakarítható, ami a metanizációnál jelenthet az utóbbinak megfelelő energiahozam növekedést. Ez a folyamat azonban csak nagyobb ammónia koncentráció (>300-400 g/m') esetén