Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Megújuló energia és tápanyagok a szennyvíztisztításnál 503 re kiépített szennyvízgyűjtő, szikkasztó-medencével lehetett már biztosítani. A modern, központosított vízellátás kiépítése ezt a megoldást is tarthatatlanná tette. Szükségessé vált a keletkező szennyvizek hasonlóan központosított összegyűjtése, tisztítása. Más kérdés, hogy a szennyvíztisztítási technika fejlődésének kihasználásával, közvetlen környezetünk öntözővíz igényének a növekedését nem lenne-e célszerű kevésbé központosított megoldásokkal kompenzálni. A lehetőségek mindig az adott környezet talajadottságain, vízigényén, valamint a modern berendezések üzemi és higiénés biztonságán múlnak. Jelenleg talán az egyetlen korlátozó tényező a keletkező iszap stabilizálásának, helyi hasznosításának a látszólag nem eléggé biztonságos lehetősége. Talán a központosított iszapfeldolgozás megszervezése, vagy a lokális, természetes növényzettel támogatott biológiai iszapstabilizálás lehet megfelelő megoldás a biztonság javítására. Az növényzetes szennyvíztisztítást Ausztriában egyébként 100 lakosegyenérték terhelés alatt (ritkán lakott térségek) a szennyvíz tisztítására a legkedvezőbb megoldásnak vélik, ha a tisztított víz elhelyezése is megfelelően biztosítható (befogadó, vagy elszivárogtatás). A központosított szennyvíztisztítás szilárd maradékának (szennyvíziszap) az elhelyezése a környezetszennyezés további lehetséges forrása. Az napjainkban eléggé ellenőrizetlenül hulladéklerakókba, esetleg további feldolgozás után a mezőgazdasági területekre kerül. Ezek mindegyike nagyon érzékeny mind a nitrogén-, mind a foszfor-szennyezésre, vagy terhelésre. Elvileg a növényzet nitrogén és foszfor igénye szerint szabad csak adagolni ezeket a tápanyagokat. A fentiek miatt az elmúlt évtizedek során hatásos technológiák kerültek kifejlesztésre a szennyvízből történő N és F eltávolításra. Az egyik legújabb. ígéretes eredmény az iszapvízből történő szeparált nitrogéneltávolítás (SHARONAnammox-eljárás; Kárpáti 2003, van Dongen et al. 2001). Sajnos ezzel az ammónium a lényegesen hígabb lakossági szennyvizekből azonban nem távolítható el a megkívánt koncentrációig. Az ammónium fizikai, vagy kémiai úton ma még gazdaságosan elválaszthatatlan mindegyik fenti koncentráció tartományban. Pedig az ilyen kinyerése, majd koncentrált folyadékként, vagy szilárd termékként történő újra elosztása, s az intenzív növénytermesztés nitrogén igényének a vele történő biztosítása lenne ideális. Helyette napjaink gyakorlata mind a húsipari, mind az ATEV üzemek esetében a vegyes, netán vegyszeres szilárd fehérjés hulladékok komposztálással történő ..bérfeldolgoztatása". Ez a megoldás a szalmával történő nagymértékű hígítás esetén jónak tűnik, bár a vegyszerhulladék változatlanul a termékben marad. A helyes komposztálásnak ugyanakkor a fertőtlenítő hatása számottevő, jó esetben megfelelő a fertőzésveszély elhárítására (Kárpáti 2002). 2. Az ammőnium-maradék újrahasznosításának lehetősége, korlátozó tényezői Az előzőekből is láthatóan napjaink meghatározó problémája, hogy a nagyobb ammónium tartalmú hulladékok újrahasznosítását a szükséges (gazdaságosan hasznosítható) területek hiánya, a lakossági szennyvizek ammónium tartalmáét pedig annak a kis ammónium koncentrációja limitálja. Az utóbbi a jelenlegi ismeretek szerint olyan koncentrációban, mint amiiyen a lakossági szennyvizeké (50-150