Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Szigetképzőilés és -fejlőilés a Maros határszakaszán 491 morfológiai egység, így benne a kisebb mérvű hidrológiai változások is nagyobb formabeli különbségekhez vezethetnek, még ha a tágabb mintaterületen zajló folyamatok más irányba is mutatnak. így az apátfalvi nódusz esetében a sodorvonal lokális áttevödése okozhatja, hogy 1969 és 1982 között a szigetek területe csökkent, miközben a teljes szakaszt tekintve a szigetek összterülete nőtt. 3.2.2. Nóduszok. A vizsgált 20 km-es folyószakaszon a 2002-es állapot alapján 12 jelentősebb medertágulat különíthető el (9. ábra). Hosszuk 300-800 m között változik, szélességük 230-300 m. A legkifejlettebb és legösszetettebb mind közül az Apátfalva alatt elhelyezkedő részletesen feltárt II. számú nódusz. Az itt megismert összefüggések alapján a folyószakasz többi medertágulata is értékelhető aszerint, hogy az adott időpontban a fejlődési ciklus mely szakaszában vannak. A medertágulatok jellemzőit a vizsgálati időpontokban a III. táblázatban mutatjuk be. A nóduszok első nagy csoportja (l-VI.) a folyó alsó, egyenes szakaszán található. Közülük ki kell emelni a III-V1. nóduszokat (6. és 9. ábra). Ezek az 1914-es katonai térképen még nem azonosíthatók, a meder ekkor viszonylag szűk volt, 70-100 m széles, valószínűleg a szabályozások utáni állapotot tükrözi, medertáguiatok rajta még nem jelentek meg. Az 1953-as légifotókon viszont már éledő nóduszokat figyelhetünk meg, amelyek 1982-re már érett illetve öregedő nóduszokká váltak. A legjelentősebb változás a III. medertágulatban figyelhető meg (10. ábra). Itt 1953-ban jelenik meg az első szigetmag, míg harminc évvel később már három kifejlett sziget tagolja. Emellett a GPS mérések is meglepően nagy elmozdulásokra utalnak (a középső sziget 1982 óta 90 méterrel hosszabb). A nóduszok másik nagy csoportja (VI I—XII.) a vizsgálati terület felső szakaszához (nagylaki meanderek) kapcsolódik (9. ábra). Az itt található nóduszokra általánosságban jellemző, hogy az utóbbi időben a bennük található szigetek alig változtak, illetve a medertágulatok mindegyike már az 1914-es térképen is felismerhető, érett vagy öregedő állapotban. Legtöbb esetben a szigetek jelentős területi növekedésével kell számolni. Emellett bizonyos nóduszokban (VIII. IX, XI) a szigetek egyik parttól a másik felé történő áthelyeződése szintén megfigyelhető (7. ábra). A 20 km-es folyószakaszon a nóduszok két csoportja egymástól jól elkülönülő mederszakaszokra esik, ezért szükségesnek tartottuk ennek a két szakasznak az általános vizsgálatát is, azaz, hogy a Maros medre mennyiben változott a vizsgált kilencven év alatt. Ez a változás megadhatja a nóduszok és szigetek eltérő fejlődési módját és sebességét. A felső szakaszon a szabályozások során meghagyott meanderek lefelé történő elmozdulása figyelhető meg, amely ugyan kis mértékű, de jól látható az 1914-es és az 1982-es állapot összevetésekor (11. ábra) a meder állandónak tekinthető, ugyanakkor a kanyarokban is jól kifejlett nóduszok és szigetek találhatók. Az alsóbb szakaszjellegében jelentős változások mentek végbe a szabályozások során teljesen kiegyenesített részen. A folyó szélessége nőtt, a kialakuló nóduszok esetében akár 100 m-rel is, míg egyéb szakaszokon 50-60 m-rel, ezért a korábbi egyenes mintázatot fonatos jellegű megjelenés váltja fel. A kiszélesedés és a nóduszképződés oka ezen a szakaszon nem a folyó hidrológiai paraméte jinek megváltozásaként, hanem a szabályozások során a folyóra kényszerített mintázatból az eredetibe való visszatérés jeleként értelmezhető.