Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Nagy L.: Differenciált védelmi szintek az árvízvédelemben

DifferenciálI védelmi szintek az án'íz\'édelemben 445 Az öblözetben élők száma azonban csak egy sorolási szempont a veszélyeztetettség becsléséhez. A lakosság száma nem tévesztendő össze az egyes árvizek során az áldozatok számával, sőt azt mondhatjuk, hogy nincs összefüggés az öblözet lakosai és a halálos áldozatok száma között. Magyarországon az árvizek következtében az elhunytak száma önmagában is, de a veszélyeztetettség mértékéhez képest is különösen kedvező képet mutat. Az „életek megmentése feletti őrködés", ahogy azt a 1876. évi árvíznél a belügyminiszternek írt alispáni jelentés fogalmazza, a XIX. században is a legfontosabb szempont volt. Az árvíz során elvesztett életek száma sok tényezőtől függ, úgymint az árvíz eredetétől, az előrejelzéstől, a felkészüléstől, a riasztástól, a védekezéstől és a gátszakadás időpontjától a településnek folyótól való távolságától, stb, de talán legjobban attól, hogy milyen az emberek sebezhetősége. Л XIX. század mindkét, sok halottal járó árvizénél az 1838. évi pest-budai és az 1879. évi szegedi katasztrófánál éjjel tört a lakosságra a víz, amikor az emberek sebezhetősége magas. Az 1876 évi árvíznél hivatalosan 73 áldozatot vettek nyilvántartásba, és általános volt az a vélemény, hogy azért nem volt több halálos áldozat a községekben, mert nappal érte őket az árvíz. 4.2. Védett gazdasági érték Az öblözet gazdasági fejlettségének figyelembe vétele már a második világháború előtt is jelentkezett, „ha egy öblözetben csak néhány ház van, gazdaságosabb a házakat lábakra állítani, mint az egész öblözetet bevédeni". A nyolcvanas évek végén a védett értékek gazdasági felmérése elméleti megalapozás alapján, azonban helyenként inhomogén végrehajtás szerint elkészült. A piacgazdaságra egy évtizeddel ezelőtt végrehajtott áttérés a gazdasági érték meghatározási módszertanát ugyan megváltoztatja, azonban a teljes adatbázis helytállóságát, az öblözetekben a védett gazdasági értékek arányait lényegesen nem kérdőjelezi meg. A felmérés az időközben létrejött változások miatt is 1994-ben valorizálásra került, azonban a differenciált védelmi szintek rendszerének további fejlesztése annak ellenére elmaradt, hogy bizonyítottan ki lehet alakítani differenciált védelmi szinteket a védett érték alapján (Szlávik-Tóth-Nagy-Szél 2002, Tóth 1995, 1996). Érdemes megemlíteni, hogy a gazdasági adatok felmérése szerint azon öblözetekben, ahol 1000 éves visszatérési időre lettek kiépítve az árvízvédelmi gátak, a védett gazdasági érték valójában a legmagasabb Magyarországon: 1.12 Holt-Marcal győri öblözet 229 milliárd forint, 1.19 budai és 1.48 pesti öblözetek nem készült felmérés, 2.95 Körös-Tisza-Maros közi II. öblözet 218 milliárd forint, Azonban van még hasonló magas védett érték: 2.34 dél-borsodi " 209 milliárd forint, 2.50 szolnoki 180 milliárd forint, 1.49 budapest-bajai 150 milliárd forint. Érdemes megemlíteni, hogy a beregi öblözetrc 31 milliárdos védett érték, egyszeri elöntésből származó 10 milliárd forint kár volt becsülve 94-cs árszinten. A helyreállí-