Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Balogh E.: A Felső-Tisza árvízi kockázatainak gazdasági hatásai
A Felső-Tisza rítrízi kockázatának gazdasági Hatásai 427 Amikor a gazdasági elemzések a múltra, illetve a közeli jövőre vonatkoznak, a makrogazdasági mutatók (infláció, kamatszint, GDP és ennek változása) vagy ismertek, vagy jól előre jelezhetnek. A leghosszabb előrejelzési időszakok sem haladják azonban meg az egy-két évtizedet. Ennél hosszabb távra nem lehet előre kalkulálni a gazdasági környezet változásait az előrejelzés bizonytalanságai miatt. Altalános számítások eseten ez elégséges is, mivel a tervezett élettartamok, az amortizáció hasonló léptékűek mint az előrejelzések. Árvízi töltést azonban ennél lényegesen nagyobb időtávra építenek. Jelen elemzésben az élettartamot száz évben határozzuk meg. Ilyen időtávú gazdasági előrejelzés nem áll rendelkezésre. Az ilyen hosszúságú pénzáramlások figyelembe vételérc nincsenek egyértelmű szabályok. A kérdés ugyanis minden esetben az, hogy menynyi a jelenbeli értéke egy jövőbeli pénzáramlásnak. A gyakorlatban több megközelítés is létezik, ezek két véglete a következő: - nagyon távoli pénzek jelenbeli értéke nulla, mivel nincsenek hatással a jelen folyamataira - a nagyon távoli pénzáramlásokat nominal értéken vesszük figyelembe, és eltekintünk azok időbeli eltéréseitől Jelen munka a második alternatíva szerinti számítási módszert alkalmazza. Ez esetben az összehasonlítás a nominális értékek szerint történik. Ez abból a megfontolásból is helyénvalónak bizonyul, hogy a száz. évre számított károk időbeli eloszlása véletlenszerű a Monte-Carlo szimuláció eredményeképpen. így a második módszert követve a százéves összegzett károkat a nominális értékek összegeként számítjuk az egyes alternatívák esetén. 3. Eredmények Az 5000 Monte-Carlo szimuláció a károk empirikus valószínűségi sűrűségfüggvényét eredményezte (4. ábra). A számított károk szempontjából a 2 m-es töltéskorona szintemelés eredményezi a legkisebb összegzett értékeket. Az átlagos százéves kár ebben a forgatókönyvben 12,07 milliárd Ft. Némileg nagyobb kockázatra számíthatunk a vésztározók és 1 nies töltésemelést feltételező kombinált stratégia esetében: az átlagos kár értéke 15,85 milliárd Ft. Az 1 m-es töltésemclés csaknem kétszeres kockázatot hordoz a 2 m-es töltcsemelést magában foglaló alternatívához képest: az átlagos kár ekkor 22,18 milliárd Ft. A csak vésztározást alkalmazó forgatókönyv esetében átlagosan 26,8 milliárd Fl százéves összegzett kárra számíthatunk. És végül, természetesen a jelenlegi védekezés mellett fellépő várható kár: 41.52 milliárd Ft. Figyelemre méltó azonban az is, hogy a jelenlegi védekezés mellett extrém esetben akár 200 milliárd Ft-ot is meghaladó károk keletkezhetnek. Az előirányzott beruházások a kár szélső értékeket durván felezik. Általánosságban említhető még, hogy az összegzett kár szórása közelítően (mindegyik forgatókönyv esetében) azonos a károk várható értékével. A károk eloszlását össze kell vetnünk a forgatókönyvekben előálló költ egekkel. A költségadatok alapjául a Vásárhelyi-terv felmérései szolgáltak (VIZITERV 2001):
