Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
3. füzet - Balogh E.: A Felső-Tisza árvízi kockázatainak gazdasági hatásai
418 Baloglx Edina Az árvízveszély szempontjából meglehetősen kedvezőtlen természetföldrajzi adottságok miatt különösen fontos lenne a térségben a megfelelő szintű árvízvédelmi rendszer megléte. A régió halmozottan hátrányos helyzete eredményeként azonban a Felső-Tisza-vidék árvízvédelme az országos átlaghoz képest súlyosan elmaradott: A töltésrendszer sem magassági, sem keresztmetszeti vonatkozásban nincs az előírásoknak megfelelően kiépítve, a fővédvonalak kiépítettsége alig haladja meg az 50%-ot. Összesen 300 km hosszú töltésszakasz szorul megerősítésre, ebben van olyan 36 km szakasz is, ahol a töltések koronaszintje a mértékadó árvízszintet sem éri el. A védvonalak altalajának feltárása további súlyos hiányosságokat mutatott ki (Halcrow 1999): számos olyan 50-200 m hosszú szakasz van, ahol a gátak altalaj-ál lékonysága nem megfelelő. Ezen - környezetükhöz képest gyengébb - szakaszok jelentős része különösen veszélyes, könnyen töltésszakadás következhet be rajtuk. Az utóbbi években a pénzhiány miatt egyre inkább elmaradtak a karbantartási munkák, ami a töltéseken, műtárgyakon lévő hibák halmozódásához vezetett. A helyzetet tovább nehezíti az a körülmény, hogy a vízgyűjtőterület döntő része külföldön helyezkedik el, ami - alvízi ország lévén - előrejelzési, beavatkozási szempontból is kiszolgáltatottá tesz bennünket a felvízi országoknak (Somlyódy 2000). Összességében megállapíthatjuk, hogy a Felső-Tisza-vidéken nemcsak egy rendkívüli árvíz, hanem már egy mértékadó árvízi jelenség is katasztrófát eredményezhet. A terület árvízvédelmének minimum az országos szintre való kiépítése így mindenképp indokolt (Kertai 1996). A Tisza-völg\'i árvízvédelem jelenkori igényeket kielégítő fejlesztésének megteremtése, a térség árvízvédelmi problémáinak hosszú távú megoldása céljából készült a Vásárhelyi-terv. A koncepció alapvetően Vásárhelyi Pál Tisza-szabályozásának elveire támaszkodik, de emellett új megoldási javaslatokat (síkvidéki vésztározás) is felvet. A tervezet kiindulásnak tekinti a töltéseknek az előtti biztonsággal megnövelt mértékadó árvízszintre vonatkozó kiépítését. A javaslat fő elemei és az egyes beavatkozási változatok alkalmazhatósága a Felső-Tiszán: - További töltésemelés. A töltésemelés hátrányai (melyek közül a legmeghatározóbb, hogy az azonos biztonságú magasabb töltések nem azonos értékű műszaki megoldások a vízszintet csökkentő megoldásokkal, mivel a magasabb vízszintekből jelentősen nagyobb ártéri kockázat származik) ellenére a Felső-Tiszán - mint olyan szakaszon, ahol sem a vízszállítás növelésérére nincs lehetőség, sem a tározási, vésztározási kapacitás nem elegendő - számításba veendő változat ( VIZITER V 2001 ). A számítások a jelenlegi töltések I m-es ill. 2 m-es magasításának feltételezésével történtek a Tokaj és Tiszabecs közötti szakaszon. -Árvízi tarozás a vízgyűjtő felső (külföldi) területén. A jelenlegi külföldi tározásfejlesztési tervek közül a legjelentősebb az ukrajnai előzetes fejlesztési terv, amely 48 völgyzárógátas jellegű árvízi tározó (árvízi térfogat: 306,6 millió m 1) és 8 vésztározó (244 millió m 1) megvalósítását, valamint 4 már meglévő víztározó hasznosításának megváltoztatását (22,5 millió m 1) tűzte ki célul. A következő 10-15 éven belül a terv szerint ebből 20 tározó és 4 polder épülne ki