Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 421 A magyar vízgazdálkodás meghatározó feltétele az a körülmény, hogy az országnak gyakorlatilag alig van olyan vízfolyása vagy vízrendszere, amelyiket határok ne kereszteznének. Hátrányos adottságunk és az együttműködésre elsősorban bennünket kényszerítő körülmény az is. hogy a Duna vízgyűjtőterületén lévő országok többségéhez viszonyítva Magyarország alvízi, illetve tranzit fekvésű. Felsőbb szomszédaink felé sok esetben kívánságaink sem lehetnek, ha azokat az alattunk levők felé nem teljesítjük. A „határvízi együttműködés" máig érvényes alapelveit a trianoni békeszerződés a „vizek akadálytalan és károkozás nélküli levezetésében" jelölte meg. A gazdasági fejlődés ma már magasabb szintű együttműködést, nevezetesen a közös érdekű hasznosítás és szabályozás irányába történő elmozdulást tesz szükségessé. Ez az út azonban már nem szűk vízügyi ösvény, hanem a két ország kulturális, gazdasági és politikai közlekedésének egyik szerves ága. Hogy ezzé váljon - célirányos tevékenységet kell folytatni. A sokrétű és kölcsönösen előnyös együttműködéshez tudomásul kell venni, hogy a Dunán, a Tiszán és valamennyi „közös" folyón a hasznosítást (hajózást, vízerő-hasznosítást, stb.) valamennyi szomszéd ország kiemelt fontosságú feladatának tekinti. Ezen célokkal történő közvetlen vagy közvetett szembenállás pedig nemcsak vízgazdálkodási vonatkozásban okoz számunkra nehézséget. A bős-nagymarosi konfliktus ebben az összefüggésben jelenti a legnagyobb kárt, és ennek a felismerésnek kellene irányítani a probléma megoldását is. 2.44. Törekvés a szellemi és anyagi erőforrások arányos hasznosítására. A magyar vízgazdálkodás két évszázadon keresztül igen hullámosan és többnyire parciálisan fejlődött. Minden korban voltak kiemelt részfeladatok, amelyek megoldásánál a tökéletességre törekedve es sokszor más részletek elhanyagolásával használták fel a mindig korlátozottan rendelkezésre álló forrásokat. Visszatekintve alig találunk olyan korszakot, amikor a vízgazdálkodás egyenszilárdságú lánc lett volna. A mai helyzet hasonló képet mutat. Az elhagyott feladatok közül elsősorban a kutatás-fejlesztést indokolt kiemelni. Majdhogynem ott tartunk, hogy nemzetközileg elismert kutatók nemzetközi segélyprogramokban a megbízást nyert külföldi „szakértők" zsoldosaiként oldhatnak meg hazai fejlesztési feladatokat. A vízgazdálkodási politikában a vízigények arányos kielégítésére törekvés mellett a szellemi erőforrások hasznosítása is a racionális fejlesztés alapfeltétele. IRODALOM Bachetot-Narquin. R:. Addressing water issues through ownership and partnership for sustainable development, Vitaindító előadás a 3. Vízügyi Világfórum keretében megtartott kormányközi konferencián. Kyoto, Japán, 2003. Brown, L R.: Eco-economy: Building an economy for the Earth. Earth Policy Institute. Earthscan Publications Ltd.. London, 2(101. Dodds, F. (szcrk ): Earth Summit 2002: A New Deal. Earthscan Publications. London, 2001. Dunn, S.-Flavin, C. Moving the climate change agenda forward in Worldwatch Institute. State of the World 2002. Earthscan, London, 2002. Dyck, S.-Pi'scke, G.: Grundlagen der Hydrologie. Verlag for Bauwesen, Berlin. 1945. Gardiner, R.: Freshwater. In Dodds: A New Deal. London, 2001.