Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 403 lat. Ezzel szemben a medencékben (Nagy-alföld és Kis-alföld, drávai medence) mind a felszíni, mind pedig a felszínalatti vízfajták szoros kölcsönhatású, de területenként változó intenzitású kapcsolatban vannak. Ebből következően az egyes vízfajták illetve részvízrendszerek alakulását erőteljesebben-gyengébben befolyásolják a többieket érő hatások is. Következik ebből, hogy az ország egyes területrészeire, vagy vízfajtájára vonatkozó készletbecslés általában viszonylagos értéket jelent, amelyek csak az összefüggések változatlanságáig érvényesek. Általános értelmezés szerint a hasznosítható vízkészlet kizárólag mennyiségi kategória. Az, hogy ez a mennyiség milyen célra használható fel, függ a hasznosítási cél minőségi követelményeitől, a rendelkezésre álló vízkezelési technológiáktól. Természetes vízkészleteink minőségét tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a Itideg rétegvizek és a parti szűrésű vizek általában ivóvíz minőségűek, illetve egyszerű víztisztítási technológiákkal azzá tehetők. Folyóink általában öntözési célra alkalmasak és ipari (hűtés, mosás stb.) célra alkalmassá tehetők, de fürdésre nem ajánlottak. A vízminőségek alakulásában a külföldi hatásoknak és a hazai szennyezéseknek egyaránt meghatározó szerepe van. A folyók be- és kilépő szelvényeiben (határszelvényeiben) észlelt vízminőségi adatok összevetéséből megállapítható, hogy a hazai szennyezések általában érdemlegesen nem változtatják meg a befolyó víz hasznosíthatóságának minőségi feltétcicit. A jövőt illetően reményt keltőek a Duna-medence országainak a közelmúltban kötött vízgazdálkodási és környezetvédelmi tárgyú egyezményei. Természetesen a folyók tisztulására csak akkor lehet számítani, ha a hazai szennyezések is csökkenek. A felszín alatti vizek minőségét illetően csak önmagunkra mutogathatunk. A szennyvíztisztítás nélküli vízellátással, és még inkább a szakszerűtlen szemételhelyezéssel talajvizeinket már nagyobb részt elszennyeztük, veszélyeztetve ezzel a mélységi vizeinket is. A vízkészlet-prognózisok számottevő bizonytalansági tényezője a vízrendszerekre vonatkozó ismeretek hiányossága. Bár a magyar hidrológiai kutatás eredményei nemzetközileg elismertek, az anyagforgalmi és főképpen a biológiai folyamatok feltáratlansága, valamint a vízrendszerek (folyó és talajvíz például) kapcsolatának pontatlan modellezése nemcsak hibás döntésekre, de sokkal inkább (a szakmai érvek gyengesége miatt) lezár-hatatlan vitákra és kezelhetetlen környezetvédelmi konfliktusokra vezethetnek. A bizonytalanságból fakadó túlzott óvatosság sok esetben késlelteti az időszerű tennivalók végrehajtását (pl. Szigetköz, Duna-Tisza köze). Vízkészleteink feltártságának gyenge láncszeme a felszín alatti vízrendszerünk. Elfogadható készletbecsléssel és megbízható vízforgalmi modellel csak a feltárt karsztvizekről rendelkezünk. A vízforgalom jövőbeni alakulását a bányászat és a térszíni (beszivárgási) feltételek befolyásolják. A nyílt karsztok a felszíni szennyeződéstől védhetetlenek. A hévíz- és gyógyvízkészleteknek a sorsát az szabja meg, hogy milyen megbízhatósággal lehet feltárni a hidegvizes víztartókkal való kapcsolatukat. A hévíztermelés miatt előálló nyomáscsökkenés következtében ugyanis megindul az utánpótlódás a hidegvíztartókból és a keveredés a hőmérsékletet csökkenti, a kémiai összetételt pedig kedvezőtlenül módosítja. Az ivóvízellátás biztonságos fenntartásának és fejlesztésének meghatározó kockázati tényezője a rétegvizek utánpótlódási mechanizmusának és a parti szűrésű fo-