Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

3. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízvagyon állapotának változása a XX. században

Л vízvag)'on állapotának változása а XX. században 401 2.3. Előretekintés: A vízvagyon állapotának és hasznosításának várható alakulása A természeti tényezők a felmerülő igények és a rendelkezésre álló technológiák révén válnak a gazdálkodás tárgyává, készletté. A víz a soktulajdonságú természeti anyagok közé tartozik, ezért a vízkészlet fogalmai és értékelési kategóriái történelmi korszakonként illetve gazdasági rendszerenként változnak. Igy például a folyami civilizációk társadalmai számára az árvíz volt a vízkészlet-gazdálkodás tárgya, ugyanakkor a jelenkor vízdíjat fizető polgára a csapból folyó vizet tekinti készletnek. A vízkészlet tágabb értelmezésben gyűjtőfogalom; jelenti azt a természetben meglévő (különböző előfordulású, mennyiségű és minőségű) folyékony anyagtömeget, ami sokféle szükséglet kielégítésére alkalmas tulajdonságokkal rendelkezik. Szűk értelemben pedig a vízkészlet ugyanezen tömeg azon tulajdonságainak a megnevezése, amelyek révén a víz közvetlen fogyasztásra és nyersanyagként különböző felhasználásra alkalmas, illetve alkalmassá tehető. Ez a tanulmány ebben az értelemben, tehát az emberi, az ipari és a mezőgazdasági vízhasználatok vonatkozásában vázolja az ország vízkészleteinek és használatának alakulását. Hangsúlyozni kell azonban, hogy vízkészleteink (vizeink) számos más használati értékű tulajdonsággal is rendelkeznek. Említést érdemel a vizek öntisztuló képessége (a Duna nélkül például Budapest szennyvizeinek elhelyezése csak tetemes költséggel lenne megoldható), a szervesanyag (hal, nád stb.) termelésük; számottevő gazdasági és környezetvédelmi előnyt jelentene a természetes vízi utak kihasználása; indokolatlanul leértékelt vízerőkészletünk, és többek között kihasználatlanok a vizeink üdülési és gyógyászati célú készletei (Orlóci-Szesztay 2003). 2.31. A vízkészlet állajjota. Az ország vízkészlet - mint a vízvagyonnak gazdálkodási szempontok szerint elkülönített összetevői - eredetüket és használati feltételeiket tekintve három részre tagolhatok, nevezetesen a csapadékra, a folyók vízkészletére és a földben tárolt vizek. A vízgazdálkodás legfőbb gondjai és feladatai a felszíni vízkészleteink szélsőségesen változékony rendelkezésre állásából fakadnak. Azt, hogy sok év során milyen intervallumban változhatnak a felszíni készletek mennyiségei, a 8. ábra mutatja be. A vízszintes koordinátán az éves mennyiségek találhatóak km

!/év= milliárd m'/év mértékegységben, a függőlegesen pedig az, hogy egy adott értékkel egyenlő vagy annál kevesebb mennyiség milyen valószínűséggel várható bármely évben. Az ábrából azt állapíthatjuk meg, hogy a száraz és a nedves évek vízkészlet mennyiségei között az átlagos értékkel megegyező a különbség, ami a kiegyenlített vízjárású európai területeken igen ritka kivétel. Biztonságos vízhasználatot nyilvánvalóan csak a vállalható kockázatnak megfelelő gyakorisággal rendelkezésre álló vízkészletre lehet tervezni. Jelenleg a biztonságot és egyéb követelményeket figyelembe véve a hasznosítható illetve a folyókból kivehető vízkészlet mennyisége az átlagos értéknek közel 10%-a, jelesül 13 milliárd m\ aminek jelenleg kb. 50%-át használják. Bár az ország egészét tekintve vízbőséget mutat a mérleg, egyes területek vízellátottsága igencsak korlátozott, amit elsősorban tározással lehet feloldani. A harmadik vízkészletfajtánkat az ország földtani tömbjében tárolt - hideg és