Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Horváth E.: Dendrokronológiai vizsgálatok magyarországi fafajokon

304 Horváth Emil A kis átlagos érzékenység azt mutatja, hogy a vízellátás mennyiségileg állandónak mondható, és évről évre biztosítva van. Közepes érzékenység azt mutatja, hogy a fa vízellátottsága bizonyos fokig korlátozott, évről évre változó. Ennek megfelelően érzékeny évgyűrűk jönnek létre, alakulnak ki. Ha az átlagos érzékenység nagy, akkor a növény vízellátottsága határozottan korlátozott, évről évre nagyon változó, ekkor hiperérzékeny évgyürütípus alakul ki. A két számítási módszerrel megbízhatóan kimutatható a vízellátás, és az éghajlat hatása. Az átlagos évgyűrűvastagság tájékoztat az átlagos vízellátottságról, s arról, hogy a fa milyen könnyen veszi fel a nedvességet ebből a készletből. Az átlagos érzékenység pedig megmutatja, hogy a környezetben milyen fokú a domináns tényező(k) - pl. a csapadék - ingadozása. 2.3. A begyűjtött minták vizsgálata A mintákat jellemző adatokat a III. táblázat mutatja. A gyűjtések néhány esetben felfoghatók szórványadatként, pl. Velem, Répáshuta. A többi helyeken, ahol sűrűsödnek a minták, pl. Bakony, Vértes hegység, Debrecen: már egy-egy régiót reprezentálnak az adatok. A mintavételek módja minden esetben korong vagy egyéb keresztmetszetű, pl. négyszög volt, vagyis élő fa esetében teljes korong, egyéb, fából készült szerkezetnél — szőlőprés — a megmunkált faszerkezet keresztmetszetétől függően. Az eredeti minták a gyűjtőknél megtalálhatók, kivételt képeznek a dr. Horváth Ernő által közöltek, mint irodalmi adatok (Horváth 1972/ A mintákból elkészítettük a numerikus ábrákat. A mért évgyürüvastagság adatok számítógépes feldolgozása szolgáltatta a „gépi" numerikus ábrát. A numerikus ábra készítésekor a megjelenített évgyűrűknek naptári dátumot vagy relatív dátumot adunk, aszerint: ismert vagy ismeretlen körű mintával van dolgunk. A datálható idősorok azonnal illeszthetők egymáshoz, az ismeretlen korúak a későbbi vizsgálatok során. A kézi és a gépi numerikus ábrák jelzik, hogy a két módszer jellegéből adódóan bizonyos fokú eltérés természetes. Tapasztalat, hogy némely mintánál, ahol karakteresen megkülönböztethetők az évgyűrűk, a két típusú ábra alig tér el egymástól, míg hosszú idősorok esetében jelentős lehet az eltérés. Ha nem áll rendelkezésre más, „csak" irodalmi adat, jobb híján ezzel kell számolnunk. A váz ábra alkalmazása megkönnyíti a kronológiaépítés nehéz és nagy türelmet igénylő munkáját. A 2. ábra szemléletesen mutatja meg az ún. jellemző évgyűrűk egymáshoz viszonyított elhelyezkedését, a változékonyság bizonyos mintázatát. A vízszintes tengelyen az időt ábrázoljuk években (naptári), a függőleges tengelyen a jellemzett évgyűrű minősítésének mértékét — az átlagnál alig vékonyabb (1), vékony (2), igen vékony (4), rendkívül vékony (7).