Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Horváth E.: Dendrokronológiai vizsgálatok magyarországi fafajokon

302 Horváth Emil Az áthidaló (híd) módszer úgy definiálható, mint két, különböző időszakból származó minta közötti kapcsolat létesítése egy harmadik sorozattal, amelyik átfedi a két minta közötti ürt, és mindkét széle megfelelő biztonságú átfedést ad mindkét mintánál. Áthidalás lehetséges: „lebegő" idősorok vagy ezek valamelyike és egy mestergörbe között. A kapcsolat megbízhatóságának feltétele: legalább 50 év átfedés az idősorok között. 2. Hazai fafajok évgyűrű vizsgálata Az évgyűrűk növekedését, kialakulásukat az évszakok váltakozása, az időjárás változékonysága okozza, ezért az évgyűrűket az időjárás „lenyomatának" tekinthetjük. A csapadék és a léghömérséklet befolyásolja leginkább a fa növekedését, de igen bonyolult hatásmechanizmuson keresztül, amelynek része a fény, a talajnedvesség, talajhőmérséklet, a talajban és a levegőben megtalálható kémiai vegyületek, elemek. A fatest (évgyűrű) növekedésében fontos az egyes elemek közötti megfelelő arány, így például a nagy mennyiségű csapadékot akkor tudja a fa hasznosítani, ha az megfelelő hőmérséklettel, fényviszonnyal párosul, vagy a magas hőmérséklet káros lehet, ha a szükséges csapadék (nedvesség) elvileg rendelkezésre áll, de késve. A légköri csapadék talajnedvesség formájában jut a fatestbe. A felvehető víz nagyban függ a domborzati viszonyoktól, a talaj szerkezetétől, fajtájától vastagságától, ami nagyban befolyásolja a talaj vízfelvevő- és megtartó képességét. A talajnedvesség ebből következően igen változékony lehet. Tehát, a tapasztalat az, hogy az évgyűrű változékonyságát nem lehet leegyszerűsíteni csak a meteorológiai elemek mennyiségi létére, hanem azok bonyolult kölcsönhatásával kell számolni. A hőmérséklet fontos tényezője a növények vízmérlegének; szabályozza a transzspirációt és az evaporációt. A talajhőmérséklet hatással van a gyökerek növekedésére, vízfelvevő képességére, a talajlakó szervezetek aktivitására. 2.1. Evgyűrűtipusok A széles és keskeny évgyűrűk és ezek különféle konfigurációja őrzi meg az éghajlat változékonyságát, a ciklusokat. Az évgyűrűknek két típusát különböztetjük meg: érzéketlen és érzékeny. Az érzéketlen típust az egyenletes vastagság (lehet vékony vagy vastag) jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a fát az éghajlati elemek egyenletes hatásai érték. Olyan mértékben, hogy azok a növekedés szempontjából nem limitáló (meghatározó) tényezők. Például a csapadék egyenletesen oszíott el a hosszabb időszakon át, így az esetleges rövidebb szárazságot a fa nem érzékelte. Keskeny évgyűrűk alakulnak ki akkor, ha a nedvesség állandó, de korlátozottan vehető fel, pl. oxigénhiányból eredően, ha a nagy mennyiségű nedvesség akadályozza a gyökérlégzést.