Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata 25 kapcsolódó használati érteket csökkentették vagy szüntették meg, általában regionális kiterjedéssel. Ennek az önmagában is jelentós korszakváltásnak súlyát növeli, hogy a vízrendszer morfológiai, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak változása kedvezőtlen átalakulást okoz mind a vízi, mind pedig a szárazföldi ökoszisztémákban. Az életkörülmények veszélyeztetetté válásával pedig közvetlen társadalmi jelentőségűvé vált a víz ökológiai szerepe. Azaz korunk társadalma életmódjával és technológiáival a vízkészlet társadalmi értékét csökkenti. A vízgazdálkodás több évezredes tapasztalatokkal rendelkezik a vízkészletek hasznosítására és veszélyei elhárítására; néhány évtizede alakulnak a mennyiséggel és minőséggel történő gazdálkodás — elsősorban takarékoskodás módozatai is, az ökológiai funkció szintentartásában azonban ez ideig csak próbálkozó lépések történtek. A vízgazdálkodás lényegében napjainkig naturális jellegű, azaz nem értékeket hoz létre, hanem különböző anyagi javakat és fizikai-kémiai állapotokat állít elö és oszt el. Ebből következően céljait és eredményeit, természetes mértékegységekben, míg ráfordításait a piaci értékekkel számszerüsíti. Ez érvényesül a vízkészletek védelmében is azáltal, hogy a védelem a tárgy természetes tulajdonságainak fenntartására irányul és nem az általa hordozott értékek szintentartását tűzi ki célul. Ennek az ellentmondásosságnak a messze vezető következménye, hogy az egyének és csoportok vízkészletgazdálkodási (és főképpen vizminöségvédelmi) magatartását nem a gazdasági törvények, hanem az államhatalmi előírások szabályozzák. A vizekkel való gazdálkodásban a piaci mechanizmus részleges, vagy teljes hiányát az értékfolyamatoknak az igénykielégítcsi rendszer egészére kiterjedő feltárásával, valamint a természeti és gazdasági kapcsolatok egységes nyilvántartásával lehet, illetve kell pótolni. Az egységes értékelési módozat kialakítása érdekében vissza kell nyúlni a vízkészleteknek a víz iránti szükségletek által meghatározott társadalmilag jelentős tulajdonságainak értelmezéséhez, és ki kell dolgozni a társadalmi megítélésre, valamint a gazdasági értékekkel történő összevetésére alkalmas mérési módszereket. A vízgazdálkodás általános sajátosságainak és összefüggéseinek áttekintése során a „víz", „vízigény" és „vízkészlet" közelebbi tartalmi megjelölés nélküli elvont fogalomként jelentek meg. A gazdálkodás gyakorlati tevékenységeiben és döntéseiben azonban mindig konkrét vízelőfordulásokról és egyedi igényekről van szó, amelyek a gazdálkodás esetenkénti feltételeit meghatározó sajátosságaiban lényegesen különböznek egymástól. Ennek az egyedi és esetenkénti sokszínűségnek az érzékeltetése céljából az V. és VI. táblázat foglalja össze vázlatos és szemelvényszerü áttekintésben a főbb hazai vízigények, illetve vízkészletféleségek néhány jellemzőnek tekinthető gazdálkodásbeii sajátosságát. Az V. táblázat afőbb hazai igény-csoportokra egyaránt értelmezhető gazdálkodási sajátosságok szerepének, illetve egymáshoz viszonyított súlyának összehasonlításával jellemzi az igény-kielégítési tevékenységek rendkívüli sokféleségét. A táblázat mind a 10 sorában (igény-csoportjában) és mind a 12 oszlopában (készletgazdálkodási sajátosságot illetően) előfordulnak a legalacsonyabbtól („1") a legmagasabbig („5" és