Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Zellei L.-Sziebert J.: Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képességének vizsgálata

Dombvidéki vízfolyások medre és hullámtere vízszállító képességének vizsgálata 237 zépmélységhez tartozó — különösen a kisvízi tartományban megmutatkozó — széles érték tartomány (szórás) a vizsgált szakasz túlzott hosszúságának, a kisvízi meder időszakos változásainak és az állapotok jellegzetesen nem-permanens voltának következménye; - a vizsgálatok során az értékelt szakasz felső vízhozam nyilvántartási szelvényének geometriai jellemzőit és a két nyilvántartási szelvényből megállapított átlagos lejtés értékeket használtuk fel, ami nem tekinthető kellően jellemzőnek a közbenső eltérő alakú és vegetációs állapotú szelvényekkel leírható szakasz egészére; - a kevés nagyvízi mérési eredmény esetenként nem biztosítja mérési hibák, az eltéréseket okozó egyedi hatások kiszűrését és a jellemző hatások, kapcsolatok megállapítását; - feltűnő a vízhozam mérési események vízállásaiból előállított és a vízállások relatív gyakorisági ábráinak azonossága, ami az egyenletes időütemezéssel végzett, a vízjárási állapottól kevéssé függő vízhozam mérések „természetes" következménye;. - az esetek többségében jól megállapítható a középmélység (h

m) simasági együttható (

к ") kapcsolat jellegzetesen a mélység növekedésével kismértékben csökkenő, állandósuló simasággal; - kimutatható az ismert mederméret - simaság kapcsolat, mely szerint a mederméret növekedésével a simaság is növekszik; - esetenként, a kisvízi tartományban felismerhető a simaság időszakos változása, a feldolgozási időszakban jellemzően a vízjárás intenzívebbé válásával ( 1993tól) javuló simaság; - nem mutatható ki ugyanakkor határozott évszakos eltérés, miközben valamennyi meder jelentősen benőtt állapotú, ugyanis az eredmények a vegetáció mentes kisvízi mederrészböl származnak; - esetenként, széles padkával rendelkező összetett szelvényeknél a szelvény átlagos simasági együttható a kisvízi meder élig növekszik, majd a padkára kilépő vízszintekkel csökken; - az összetett szelvényalakok és a meder nagyvízi szelvényrészében a fenntartás elmaradásának következtében elburjánzott bokor jellegű vegetáció a vizsgált vízfolyásokat, vízszállító képesség szempontjából, az erősen benőtt természetes medrekre jellemző kategóriákkal és simaságokkal szükséges jellemezni; - a eljárás az eltérő keresztszelvényekkel és part, illetve depónia koronával jellemezhető mederszakaszokon kialakuló árvízi vízszállító képesség tekintetében nem nyújt megnyugtató eredményt, javasolható az egy dimenziós, valós medergeometrián alapuló további elemzés. A vizsgálat eredményei az Ml-10-291/2-85 Műszaki Irányelv tervezési alkalmasságát igazolták, rámutattak ugyanakkor arra, hogy a medrek tervezéskori, a fenntartási kotrások után figyelembe vett (k'= 30-40) simaságaihoz képest éppen a rendszeres fenntartás elmaradása miatt az „üzemi" simaság (к - 15—25) jelentősen alacsonyabb. Az eltérés vízfolyásonként és mederszakaszonként is változó, a jelenleg elérhető adatbázis további pontosítást nem tesz lehetővé. A javasolt célvizsgálat eredményeinek