Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

2. füzet - Juhász E.: Magyarország vízi közmű ellátása

Magyarország vizi közmű ellátása 203 legsűrűbben lakottak: Málta (1 237), Hollandia (338), Belgium (336), míg a legritkábban lakott Finnország (15) és Svédország (20 fő/km

2). A gazdasági erők összemérésének egyik legmarkánsabb mutatója az egy före jutó termelési érték, azaz a (GDP/fö). Arányainak vizsgálatánál a belépők átlagához képest bár 16%-al magasabbak vagyunk ugyan, de ezek között is az csak a 6. helyre rangsorol. A jelenlegi tagországokhoz viszonyítva a 11 430 euro-s értékkel alatta maradunk a két legalacsonyabb országénak Portugália (11 500), Görögország (11 700), s a jelenlegi EU átlag 51%-át, a belépőkkel „felhígult" 20 360 euro-s átlagnak pedig csupán 56%-át tudjuk egyelőre felmutatni. Vezetékes ivóvízellátásunk a kereken 98%-os értékével a belépő országok között a legmagasabb, a tagországok között pedig az 5-6. helyre sorol. Nem áll így a csatornázás! A felfelé kerekített 57%-os közcsatornára való rákötési arány még a „tagjelölt" országok közül is csak az 5—6-ik helyet jelöli ki a rangsorban. Néhány belépő ország közcsatorna ellátásra vonatkozó adata feltűnően magasnak látszik. A statisztikai adatközlésből azonban nem derül ki, hogy a számok milyen műszaki megoldásokat fednek. Szennyvíztisztítás tekintetében bár viszonylag magas a kiépített (m

3/d) hazai kapacitás, a főváros és Szeged városok tisztítóinak hiánya a csatornára való rákötési rátát 44—46%-ra nyomja le. Ennél az értéknél még nem lett figyelembe véve a nem kielégítő tisztításhoz sorolandó csak mechanikai fokozat, mely további cca. 2-3%-ot vonhat le az amúgy is alacsony értékből. A szennyvíziszap elhelyezésének kérdése annál égetőbb, minél magasabban „civilizált", ill. minél jobban közművesített egy ország, így automatikusan a fejlett(ebb)eket sújtja. A VIII. táblázat az Unió és a belépő országok évente keletkező iszap szárazanyag mennyiségeit közli az elhelyezés módja%-os értékeinek bemutatásával. A 91/271 sz. (Települési szennyvízelvezetésről szóló) EEC. direktíva szellemében az uniós országoknak is jelenlegi legnagyobb törekvése a természeti körfolyamatba történő iszap visszaforgatás. A rendelkezésre álló adatok szerint a hazai 44%-os mezőgazdasági területen történő hasznosítási aránnyal szemben ott átlagosan mindössze 37%-ot értékesítenek. A lerakás területén nálunk 47%, ott viszont csak 33% kerül „raktározásra". Hollandiával és Németországgal az élen jelentős (15%) az iszap elégetése, míg az „egyéb" ismeretlen helyen való iszap eltüntetésben Portugália jár az élen. Meglepő Szlovákia és Csehország 77%-os mezőgazdasági hasznosításaira vonatkozó adata, mely Luxemburggal és Finnországgal vetekszik. A korábban készített Magyarország Települési Szennyvízelvezetési Keretterve, valamint a Megyei Szennyvízelvezetési Koncepciók által megalapozott Magyarország Szennyvízelvezetési Nemzeti Program 2015—

ig meghatározta azokat a feladatokat, melyeket az EU-ba lépéssel a 2000 LE-nél nagyobb agglomerációk fejlesztése kapcsán kötelezően vállalt. Az ebben megfogalmazott célkitűzéseket a 25/2002. (II. 27.) sz. Komi. rendelet rögzítette. A hazai víz és környezetgazdálkodási sajátosságok — számos 2000 LE-nél kisebb település esetében is szükségessé teszik a a közcsatorna ellátás megvalósítását, melyek „hazai kötelezettség" címén a Nemzeti Program végrehajtandó feladatai között szintén megjelennek (Gazdag 2003).