Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

176 Könyvismertetés könyv, az Alföldünk öntözése (1899), de emellett közel két tucat cikkben és tanulmányban foglalkozott a házai viszonyok között fontos kérdéssel. Annak oka, hogy az ö és mérnöktársai fáradozásai kevés sikerrel jártak, a hazai viszonyok sajátosságaiban rejlettek. Öntöző berendezésünk eredménytelenségének okai ( 1909) című munkájában felhívta a figyelmet arra, hogy az öntözéses gazdálkodás kellő tökeerő nélkül nem lehet eredményes. Az ilyen gazdaság kiépítésének költségei ugyanis csak hosszb idő alatt térülnek meg, amit a hazai gazdaközönség nem tud elviselni, inkább elszenvedi az időnkénti aszálykárokat. A szikesek tekintetében pedig az istállótrágyázást, az öntözést és bizonyos körülmények között az időszakos halgazdaságot ajánlotta a magyar gazdák figyelmébe. Kolossváiy Ödön az 1910-es években a magyar kultúrmérnöki szolgálat vezetőjeként a Balaton rendezésének, fejlesztésének lett egyik irányítója. Eletének bemutatásával egy kiváló magyar mérnök pályafutása kísérhető nyomon, s lehetővé válik a magyar agrártörténet egy kevésbé feldolgozott fejezetének megismerése. A munka tartalmazza Kolossváry Ödön annotált szakirodalmi bibliográfiáját, valamit a kötetben szereplő személyek névmutatóját. Dr. Szlávik Lajos A víz múzeumai A kiadvány 500 Ft-os áron beszerezhető a VMLK központjában (1054 Budapest, Alkotmány u. 27.), valamint a Duna Múzeumban (2500 Esztergom. Kölcsey u. 2.). A vízgazdálkodás állami irányításának 50. évfordulója alkalmából, a vízi múltunk emlékei előtti tisztelgésként a Vízügyi Múzeum, Levéltár és Könyvgyűjtemény (VMLK) — a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának és a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak a támogatásával — 2003-ban egy reprezentatív kiadványt jelentetett meg a vízügyi történetet bemutató 22 hazai múzeumról, kiállításról, bemutatóházról, gyűjteményről. Képzeletünkben a magyar táj arculatához elválaszthatatlanul hozzátartoznak a vizek, a folyó- vagy patakpartok, kisebb-nagyobb tavak, vizenyős területek. A vizes táj emlékeinkben legtöbbször kellemes élményekkel kapcsolatos, ami nem véletlen, hiszen az embert valami megmagyarázhatatlan, ősidőktől való vonzódás köti a vizekhez. Életének könnyítése, javainak megtermelése, illetve biztonsága érdekében azonban változtatott az őt körülvevő természeti tájon: erdőket irtott és telepített, vizeket szályozott, malmokat, vízvezetékeket, szökőkutakat épített, feltörte a földeket, szántókat, veteményes kerteket hozott létre. A megélhetésért folytatott állandó küzdelmében mindenkor fontos helyet foglaltak el a vizek. E küzdelem mindennapjainak állítanak emléket az országban található vízi múzeumok, gyűjtemények. Talán legismertebb közülük az esztergomi Duna Múzeum, amely 2001—2003-ban