Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A felszínsüllyedés lialása a Közép-Tisza hidrológiai viszonyaira 151 Hasonló jelenségek a világ más alluviális folyóin, föleg a kis lejtésüek esetében is felléphetnek. Feltétlenül érdekes lehet a Rajna-Maas-delta vizsgálata, ahol Cohen és társai (2001) a szolnokihoz hasonló, de ellenkező irányú, a felvíz felé mutató érdemi medereséscsökkenést mutattak ki folyómorfológiai és alaktípusváltozás-vizsgálatokkal TieI (Hollandia) térségében, gyakorlatilag az ún. tözegöv-határ törésöv és a Rajna illetve a Maas metszéspontjaiban. 2. A hullámterek feliszapolódása Az ember megjelenése előtti természetes állapotban a folyamatosan süllyedő területek feltöltését, a síksági felszínek kialakítását a folyók végezték. Az árvizek az ártéren szétterülnek, haladási sebességük jelentősen lelassul, a folyó középvízi medrétől távolodva, az ártéren már csak finom, lebegtetett hordalékot szállítanak, és annak is nagy részét lerakják. Apadáskor a mederbe visszafolyni nem tudó víz a laposokban elpárolgásig/elszivárgásig marad, és hordaléka teljes mértékben lerakódik. Az árvízi hordaléklerakás fő színtere a meder közvetlen környezete, az áradó folyó partjának környéke (Gábris et al. 2002). A folyó ugyanis az áradás elején szállítja a legtöbb hordalékot, a vízgyűjtőről bemosott anyagmennyiség ilyenkor a legnagyobb; a hordalékhozam és a hordaléktöménység az árhullám felfutó ágán maximális. Ilyenkor azonban a folyó még épp csak kilép a mederből, nem az egész hullámteret/árteret, hanem annak csak alacsonyabb, és a mederhez közelebbi részét önti el, így e tömény hordalékmennyiség lerakódása is itt történik meg. Ettől függetlenül, a medence egyenlőtlen süllyedése esetén, amennyiben a pillanatnyi folyómedertől távolabbi terület gyorsabban süllyed, akkor az is rövid idö alatt víz alá kerül. Néhány száz vagy ezer éves időtávon magának a folyómedernek az egyensúlyi állapota is a maximális pillanatnyi süllyedés tengelyében van - ez fokozza a hossz-szelvényi változást - így a süllyedési ütem változása a folyó mentén maximális lesz. Ha az ártér egy részét árvízvédelmi töltésekkel elzárjuk, a mentesített ártérre a hordalékban gazdag árvíz már nem jut ki és ennek következménye kettős: - a mentett oldal süllyedését legfeljebb a sokkal kisebb hatásfokú helyi (alföldi) erózióból származó üledék kompenzálja, így idővel relatíve mély és belvízveszélyes laposok jönnek létre, ill. - a mentett oldalra nem jutó hordalék a hullámtéren lerakódik (Schweitzer 2001). Ez utóbbi hatást jelentősen fokozza a növényzettel benőtt hullámtér, ahol az árvízi elöntés idején a víz szinte alig mozog, utat engedve a hordalék lerakásának. A sűrű füzesek hidraulikai simasága 10 m l/ 3/s alatt van (Benini et al. 1979). A Közép-Tisza és a Körösök esetében másfél méteres feliszapolódási jelenségeket figyeltek meg (Nagy et al. 2001, Schweitzer 2001). Különösen veszélyes e jelenség ott, ahol a vízrendezési munkákat megelőző, természetes állapotában a folyó még aktívan építette a hordalékkúpját (Timár—Rácz 2002). A PKI által készített közepes felbontású digitális domborzati modell (Koós 1996) adatai szerint a Tokaj feletti Tisza-szakaszon a hullámtér legmagasabb pontjai akár 4 méterrel is a mentett oldal fölött vannak. A modellen 200x200 m-es pixeleken
