Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Orlóci I.-Szesztay K.: A vízgazdálkodás anatómiájának vázlata

14 Orlóci l.—Szesztay К. 2. A hidrológiai folyamatokat módosító emberi hatások Minden emberi tevékenység végső soron a természeti környezetből veszi nyersanyagait, valamint ide juttatja vissza hulladékait és ilyen módon - a vízkörforgás /. ábra szerinti sokirányú kölcsönhatásaiból következően — kisebb-nagyobb mértékben módosítja a hidrológiai folyamatokat. Az így kialakuló hatásmechanizmus sokrétűségét és logikai rendjét a 3. ábra szemlélteti. A tájfejlödési és hidrológiai folyamatokat befolyásoló tevékenységek két nagy csoportja közül a terület- és fölhasználatok mindjárt a kiindulópontjában (a csapadékhullás és a beszivárgás helyén) érintik, és teljes egészében végigkísérik a vízkörforgási ciklus valamennyi ágának alakulását. Ilyen módon ezek hatása elsődleges és átfogó: a táj és a vízgyűjtőterület egészét átjárja. A vízszabályozások és a felszíni vízhasználatok hatása általában szűkebb és részlegesebb, mert ezek a ciklusnak jóval későbbi szakaszába, a mederbeli lefolyásba nyúlnak csak be, bár a parti sáv, a hullámtér és az ártér elöntése által esetenként ezeknek is lehetnek fontos területi és tájfejlödési visszahatásai. Ebből adódóan tehát a terület- és földhasználatoknak mindig és mindenütt vannak vízháztartási, vízminőségi és vízgazdálkodási hatásai, míg a vízszabályozások és vízhasználatok terület- és földhasználati hatásai esetiek, részlegesek. A természeti környezet társadalmilag jelentős tulajdonságaiban (a talaj termőképességében, a víz ihatóságában, a táj üdülési értékében, stb.) okozott változásokkal, károsodásokkal a hatáslánc visszalép a társadalmi-gazdasági szférába, ahol a gazdasági és életminőségi értékek válnak hatásközvetítő közeggé és végső fokon újabb hatáslánc elindítójává. Ilyen módon a természeti környezetbe beavatkozó tevékenységek járulékos külső hatásai a táj és a lakosság egészét tekintve előbb-utóbb internalizálódnak, és a környezeti károsodások pozitív visszacsatolásában (az igényszint növekedése nélkül is) terjednek és fokozódnak. A hatásmechanizmus elvi vázlatát egészíti ki a //. táblázat. A táblázatban csoportosított és példaszerűen felsorolt többtucatnyi tevékenységet a vízháztartási folyamatok egymással és a természeti tényezőkkel folyamatos és szoros kölcsönhatásban tartják: a táj és a vízgyűjtőterület átfogó és egységes folyamatrendszerének részévé teszik. Ugyanakkor informatikai alapjaikat és intézményi kereteiket tekintve úgyszólván minden felsorolt tevékenység más és más gondolatrendszert követő szaktudomány, illetve szabatosan lehatárolt célokat és sajátos rész-érdekeket követő gazdasági- és igazgatási ágazat illetékességi és felelősségi körébe tartozik. Ezek többségében végső fokon a piac mechanizmus és a költséghatékonyság feltételei érvényesülnek, amelyeknek differenciáló hatását a részérdekü jogszabályok nem ellensúllyozzák. Az emberi tevékenységek járulékos hidrológiai hatásaiból fakadó ellentmondásokat és bizonytalanságokat felszínre hozó társadalmi és gazdasági érdekhelyzetek és konfliktusok rendkívül szerteágazóak. Az okok és okozatok egymásba kapcsolódó láncolatát vizsgálva az ágazati és intézményi megosztottságban végzett vízgazdálkodás konfliktusait három főbb csoportba célszerű sorolni. Az első csoportba azok a konfliktusok tartoznak, amelyekben az érdekütközéseket az intézményi rendszer tagoltsága, vagy működésének hiányosságai, és alacsony ha-