Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXV. évfolyam 2003. évi 1. füzet A FELSZÍNSÜLLYEDÉS HATÁSA A KÖZÉP-TISZA HIDROLÓGIAI VISZONYAIRA TÍMÁR GÁBOR A XIX. századi és részben a XX. század elején elvégzett tiszai folyószabályozások a maitól lényegesen eltérő környezeti körülmények között zajlottak. Az árvizek levonulására nézve lényeges körülmények sok tekintetben a vízrendezési munkáktól függetlenül, de kétségtelenül emberi beavatkozás hatására változtak meg. A szabályozási tervek készítésekor természetesen nem vehettek figyelembe olyan folyamatokat, amelyek akkor meg sem kezdődtek. Napjainkban, amikor a tiszai vízrendszer árvízvédelmi stratégiájának újragondolása zajlik (Szlávik 2000, KVM-VITUKI 2001), mindenképpen számolnunk kel) olyan folyamatokkal is, mint: a vízgyűjtőterület alföldi részén az artézivíz- és szénhidrogén-kitermelés által jelentősen felgyorsított rétegtömörödés, és emiatt a felszín térben változó mértékű süllyedésének felgyorsulása; - a vízgyűjtőterület hegy- és dombvidéki részén az erdők nagymértékű visszaszorulása, amely felgyorsítja az árvizek összegyülekezését és megbontja a folyó természetes hordalékszállítási egyensúlyát; - a hordalékszállítási egyensúly megbomlása és a szabályozás során a folyó természetes alakváltozásán keresztül megvalósuló alkalmazkodási képességének megszüntetése nyomán fellép a feliszapolódás, amelyet az árvízvédelmi töltések épp a hullámtérre korlátoznak; - a hullámtér növényzetének elburjánzása és a beépítések miatt nagymértékben lecsökkenő hidraulikai simaság. Az Aljöld vízrendezések utáni, megváltozott természeti képének jellegzetessége ugyanakkor az, hogy míg az árvizek gyors levezetése nyilvánvaló érdek, a terület környezeti vízmérlegéből ez a mennyiség hiányzik, növekvő gondokat okozva (Balogh 2000). 1. A térben egyenlőtlen felszínsüllyedés hatása A Tisza 1999-es és 2000-es, a folyó hosszának, főleg középső szakaszának jelentős részén történelmi rekordot döntő árhullámainak részletes elemzésekor (KovácsVáriné 2001. Tornay 2001 ) nyilvánvalóvá vált, hogy ezen árhullámok karakterisztikája lényegesen eltér a korábbi, pl. a szintén rekordot döntő 1970-es, és a kisebb 1979-es árvizekétől. A leglényegesebb eltérés az volt, hogy a szolnoki szelvényben kb. ugyanA kézirat érkezett: 2003. V. 30. Tímár Gábor oki. geofizikus, Ph.D. Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE Budapest) Geofizikai Tanszék, Űrkutató Csoport, tudományos munkatárs. A cikk a szerző Ph D. disszertáció egy részének átszerkesztett változata.