Vízügyi Közlemények, 2003 (85. évfolyam)

1. füzet - Nagy L.-Tóth S.: Árvizek rendkívüliségének jellemzése

104 /V

ag

i- L.-Tóth S. az emberi élet pénzben ki nem fejezhetöségét hangoztatja, míg a közgazdászok elméleti számításaikban ezt az elvet elvetik. Egyes beruházások megtérülésének számításánál elengedhetetlen az emberi életben keletkező károk figyelembe vétele; - nem lehet eleget hangsúlyozni a történelmi adatok megbízhatóságának problémáját. Természetesen vizsgálataink pontosságát is a rendelkezésre álló alapadatok megbízhatósága határozza meg. Minden természeti katasztrófa egy adott helyen jellemezhető valamilyen visszatérési idővel (vagy a hozzá rendelhető bekövetkezési valószínűséggel). A műszaki szakemberek számára nagy kihívást jelent meghatározni a veszély bekövetkezésének valószínűségét, az esemény gyakoriságát. A földrengésnél a magnitúdó függvényében, a szeleknél a szélsebesség függvényében, árvizeknél a folyó vízszintjének függvényében megadható a bekövetkezési valószínűség, ami a katasztrófát jellemzi. A visszatérési idö meghatározásánál jelentkező problémák (Nagy 2003): - a visszatérési idő meghatározása bozóttüzek, jégviharok, aszály, hőhullám, tsunami stb. esetén kevésbé alkalmazott módszer. Magyarországon nincs is rá tapasztalat. - óvatosan kell kezelni a bekövetkezési valószínűség értékét, mert esetenként nagy pontatlanságot takarhat, ami megmásíthatja a végeredményt. Példaként említhetjük a 2000. évi közép-tiszai árvizet. Bár a vízállás 500 éves visszatérési időnek felelt meg a vízhozam alapján még száz éves visszatérési időről sem beszélhettünk; - egy eseménynél a térben is változhat a visszatérési idő. Például az 1997. évi lengyelországi érvíznél a lehullott csapadék és a kis patakokban a vízhozam 1000 éves visszatérési idővel volt jellemezhető, ezzel szemben az Odera, amikor elérte a befogadót akkor már csak 100 éves visszatérési idejű volt; - a visszatérési idő meghatározása a rendelkezésre álló adatsorok rövidsége miatt pontatlan, azonban ekkora pontatlanság a károk meghatározásánál is van; - fontos segítség a visszatérési idö becslésénél a történelmi adatok felkutatása és felhasználása. Például a Vezúv kitöréseinek időpontjai Eikenberg 2000 (ie. 79, isz. 1036, 1631, 1779, 1872, 1906, 1944) jó alapot szolgáltatnak a visszatérési idő becsléséhez. (Mindamellett a különböző kitöréseknél eltérő volt az áldozatok száma, de valószínűleg a beépítettség is.) A katasztrófa elhárításban az elsődleges szempont a megelőzés. Ha bekövetkezett a katasztrófa gyorsan, hatékonyan kell reagálni. Ez a megállapítás különösen igaz a nagy katasztrófákra (Nagy 2001 a). 3. Nagy katasztrófák A természeti veszély források nagyságrendi értékeléséhez segítséget nyújt korábbi bekövetkezett katasztrófák ismerete, értékelése. Látni kell azonban, hogy - a nagy katasztrófák és rendkívüli jelenségek között nincs egyértelmű megfeleltetés;