Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
686 Gaá l R. és Horváth Cs. A vízmegosztás szükséges mértékét a további vizsgálatok határozták meg. A Lapines mértékadó, 700 m 3s~' vízhozamából a városon keresztül csak 460 m 3s~' vezethető át, 240 mV vízhozamot a Lahn-patak völgyében kell levezetni. Ezeknek a feltételeknek megfelelő árapasztó rendszer kialakítását a Grazi Műszaki Egyetem modellezte. További igényként merült fel, hogy az átvezetés ne veszélyeztesse a meglévő utakat és a szentgotthárd-heiligenkreuzi ipari parkot. A meghatározott feltételek alapján megkezdődött az egyeztetett fejlesztési tervek kidolgozása, magyar részről a VÍZITERV Consult, osztrák részről pedig a WERNER Consult tervező cégek közreműködésével. Az elkészült terveket a Magyar-Osztrák Vízügyi Bizottság elfogadta, és döntött a létesítmény megvalósításáról: - A fejlesztés I. ütemében a meglévő árvízvédelmi müvek kisebb mértékű fejlesztésére került sor 1996-98. között. - II. ütemben épült ki az árapasztó vápa és az ahhoz kapcsolódó létesítmények, melyek finanszírozására Phare CBC támogatást nyert a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. 3. A létesítmény ismertetése Az árapasztó vápa egy viszonylag kis (0,5-1,5 in) mélységű, 80-150 m fenékszélességé füvesített földmeder. A vápa teljes hossza 4358 méter, amelyből Magyarország területére 2008 méter hosszú szakasz esik. A vápa vízemésztö-képessége kisebb, mint a levezetendő 240 m 3s _ 1 hozam. Ezért a vápa mindkét partján töltések épültek ezáltal nagy területeket mentesítve az árvizektől (5-6. ábra). A töltések által védett területeken a belvizek levezetésére csapadékvíz-elvezető árkok, zsilipes műtárgyak épültek. Egy-egy nagynyílású híd is készült osztrák és magyar oldalon egyaránt a Láhnpatak völgyét átszelő közutak és a vápa kereszteződésében. így az utakon a korábbiakban előforduló vízátfolyások is megszűnnek (7. ábra). Az árapasztó vápában kisvízi medret alakítottak ki, melybe Ausztria területén, a vápa leágazásánál lévő Lűpmcs-holtágból folyamatosan vizet vezetnek. A kisvízi meder egy szakasza egyúttal a Láhn-patak medréül is szolgál. Ennek az úgynevezett folyókának a kanyargós vonalvezetése és az abban állandóan csobogó víz (min. 0,2 mV) olyan ökológiai állapotot hoz létre, és tart fent, mely a vápának természetes vízfolyás jelleget ad. A vápa magyar szakaszán mesterséges tó-rendszer is létesült, segítve a vizes élőhelyek kialakulását. A vápa működésének figyelésére Ausztriában a Lapines folyón ultrahangos vízhozammérő állomás, magyar oldalon a vápánál pedig két vízállás távjelzö állomás épült. Nagyobb (400 m 3s '-ot meghaladó) árhullám esetén a Lapines bal partján (osztrák területen), mintegy 250 fm hosszban kialakított partszakaszon történik a víz kiléptetése a vápa felé. A vápában a Heiligenkreuz—Mogersdorf összekötő úti híd felvízi oldalán egy fix küszöb létesült, melynek küszöbszintje határozza meg, hogy a vápa további szakaszára csak maximum 240 m 3s~' vízmennyiség jusson. A vápában levonuló víz magyar területre érve előbb átfolyik a Rábafüzes—Szentgotthárd összekötő út
