Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A vízminőségi kárelhárítás gy akorlati kérdései 677 ség rendelkezik korszerűnek nevezhető technológiával, védelmi felszereléssel. A meglévő, még használható állapotban lévő régi típusokat is alkalmazzák, de az új beszerzéseknél már lehetőség szerint modern berendezéseket, eszközöket, anyagokat, eljárásokat részesítünk előnyben. 3.4. Utólagos munkálatok, pótlások Az operatív beavatkozás befejezésével még nem ér véget a tényleges védekezés. Ebben a fázisban gondoskodni kell a védelmi képesség beavatkozás megkezdése előtti állapotának helyreállításáról. Az utómunkák közé sorolható a kiépített védelmi helyeken a védekezés során keletkezett rongálódások (rézsűk, betonfelületek, rögzítöpontok stb.) haladéktalan helyreállítása, a megközelítő utak rendbetétele. Ugyancsak gondoskodni kell az elhasználódott felszerelések, berendezések tisztításáról, a felhasznált anyagok esetleges pótlásáról is. Mindezek az utómunkák és anyagvisszapótlások a védekezési kiadások részét képezik, és a költségviselőt terhelik. A védekezés lezárásához tartozik még a jelentési kötelezettség teljesítése, melynek során a kárelhárítási munka minden részletére kiterjedő összefoglalást kell készíteni a védekezés során adott napi jelentések, tájékoztatók tartalmának megfelelően. Ezt kővetően pedig intézkedni kell a felmerült kiadások megtérítéséről. A költségviselő alapvetően a szennyezés okozója, aki köteles közreműködni az elhárításban, de ha erre nem, vagy csak korlátozottan képes, akkor is meg kell a védekezés érdekében felmerült kiadásokat térítenie. Sok esetben a szennyezést okozó kilétét nem lehet egyértelműen megállapítani, nincs lehetőség a költségek áthárítására. Ilyenkor az állam viseli a kiadásokat, csakúgy, mint a külföldről átterjedő szennyezés esetében. 4. A vízminőségi kárelhárítással kapcsolatos jogi szabályozás A szennyezés (szennyeződés) eltávolítása elsősorban az azt okozó kötelessége, de ismeretlen eredetű, vagy külföldről átterjedő szennyezés esetében az állam, azaz a nevében eljáró állami szerv, a vízügyi igazgatóság feladata. Ugyancsak az igazgatóság a vízminőségi kárelhárítás operatív fázisának végrehajtója, ha a szennyező ismert, de saját erőből nem tudja az elhárítást szakszerűen ellátni. Külön fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az a tény, hogy a szennyező saját szervezettel és felszereléssel védekezik, nem mentesíti attól, hogy az esetről haladéktalanul bejelentést tegyen az állami szerveknek, azokat pedig attól, hogy a vizek szennyezése feletti felügyeleti jogkörüknél fogva a védekezés végrehajtását ellenőrizzék és felügyeljék. A szennyező nem térhet ki ez elöl, mert a vonatkozó jogszabályok -beleértve a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt, és a 132/1997. (VII. 24.) Kormányrendeletet - nem csak a vízügyi igazgatóságokra, környezetvédelmi felügyelőségekre, tehát az állami szervekre vonatkoznak, hanem minden szervezetre és magánszemélyre, aki a szennyezés és az annak elhárítását célzó tevékenység bármilyen szintű szereplője. A jogszabályokat kötelezően, jogszabályi erejüknél fogva kötelesek betartani (KSZI2001).