Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
674 Magyar ícs András módját, menetét. A beavatkozási módszerek változatosak, nem feltétlenül anyaggal, eszközzel, berendezéssel történnek. Minden szennyezés önálló eset, egyedi döntések szükségesek a védekezés, elhárítás végrehajtását illetően. Az optimális eljárás az lenne, ha az alkalmazandó módszereket, bevetendő eszközöket a szennyeződés ismeretében, annak elemzése után állapítaná meg a helyi védelemvezetés. A vízügyi igazgatóságoknak nem egyforma a védelmi képessége, különböző a felszerelésük, elhárítási eszközállományuk, Nincs idő az elemzésre, a gyors beavatkozás érdekében (ez a fö szempont) viszonylag közeli telephelyről kell indítani a védekezést, de valamennyi raktárt, védelmi központot nem lehet felszerelni az eszközöknek olyan széles választékával, hogy a várhatóan előforduló szennyezések mindegyikére speciális felszerelés álljon rendelkezésre. Ráadásul a körülmények (vízsebesség, hőmérséklet, hullámzás, vízhozam) nagyon befolyásolják a követendő módszert. A valóságban telepenként egy-két féle merülöfal, olajleszedö berendezés áll rendelkezésre, ezt kell alkalmazni. Persze, a szennyezések egy-egy területen ténylegesen ritkán fordulnak elő, nem túl sokfélék, jellemzőik hasonlóak. Célszerű figyelemmel lenni a tárolási — leszedési kapacitások összehangolására is. Az operatív védekezéshez különböző funkciójú berendezések használatosak. Ezek között vannak néhány éve már ismertek és alkalmazottak, és vannak új fejlesztésűek is {Magyarics—dr. Tarján 2002). A terelés eszközei (a folyami és az állóvízi terelő- vagy merülöfalak) közül főleg a műanyag vagy gumi alapanyagú, felfújható típusok használatosak. Előnyeik a hagyományos fa- ill. alumínium alapanyagúakkal szemben, hogy rugalmasak, kis helyen tárolhatók, feltekerhetök, saját kompresszorral, áramfejlesztővel felfújhatok (Katona 1984). Folyamatosan, tagokban szerelhetők, megoldott a parti csatlakozásuk (nem „szökik" mellettük az olaj), a vízszintváltozást (emelkcdést-süllyedést) jól követik, mert a tagok kapcsolata rugalmas, kiegészítő lebernyeggel rendelkeznek az olaj alsó átbukása ellen. UV ellenállók, több magassági méretben készülnek, változatos körülmények között alkalmazhatók, könnyen tisztíthatók. Az összegyűjtés eszközei hazánkban már hosszú évek óta ismertek és alkalmazottak. Talán a legelterjedtebb a „Komara 12" állóvízi leszedő és továbbfejlesztett változata a „Komara 20" jelű berendezés (2. ábra). Speciálisan sekély vízi leszedő a „Delta skimmer" ami legjobban egy vízi porszívóhoz hasonlítható. Örök probléma, hogy a hullámzó, változó szintű vizek partja a szennyezés levonulása utánig terjedő hatással beszennyeződhet. Az ilyen, parti olajos szennyezés eltávolítására használatos a „Powervac" berendezés. Az összegyűjtő berendezések hatékonysága, kapacitása több helyi tényezötöl függ, így az olajszármazék viszkozitásától is. Kifejezetten sűrű konzisztenciájú olajok (pl. pakura) gyűjtésére, leszedésére készült a „Komara Star" berendezés. Változó sebességű folyóvizeken használatos gyűjtő, leszedő a normál és mini kivitelben egyaránt gyártott „Fasflo" olajcsapda (VIKOMA 2002). Olajfelszívó (adszorbens) anyagok: hurkák, lapok, paplanok, tekercsek formájában, sokféle típusban használatosak. Több funkciójuk van: határolnak és összegyűjtik, eltávolítják a vízfelszínen úszó olajat, a mechanikus berendezésekkel csak nehezen, vagy egyáltalán nem eltávolítható, nagyon vékony réteget is. Nagy olajfelszívó képességűek, elvileg többször felhasználhatók (a gyártók szerint akár 2—8 alkalommal is),
