Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Koris Kálmán: A hazai hegy- és dombvidék kisvízgyűjtők árvízhozamainak meghatározása

A hazai hegy- és dombvidéki kisvizgyűjtők árvízhozamainak meghatározása 67 AII. táblázat alapján azt mondhatjuk, hogy vízgyűjtő nagyságok szerint a statisztikailag vizsgált minta jól jellemzi a teljes, észlelt vízgyüjtősokaságot. A legkisebb vízgyűjtő összehasonlítva: 0,5 km

2 2,4 km

2, az átlagos vízgyüjtőnagyság: 498 km

2 —> 680 km

2, és a legnagyobb vízgyűjtő: 5010 km

2 -» 4734 km

2 nagyságú. Az elől lévő számok a teljes, a következők a statisztikai minta jellemző értékeit mutatják. Ezért várható, hogy a statisztikai vizsgálatok eredményei a teljes észlelt mintára, és végül valamennyi hegy- és dombvidéki vízgyűjtőre jellemzők lesznek. 3. Az új hazai árvízszámítási eljárás Az árvízszámítási segédlet hidrológiailag feltáratlan magyarországi hegy- és dombvidéki kisvizgyűjtök vízfolyásai különböző előfordulási valószínűségű árvízhozamainak meghatározására használható (Kőris 2001, OVF 2001). Az alkalmazható vízgyűjtő nagyságok: A = 2 -г- 6000 km

2 között, úgy, hogy a határértékek is felvehetők. Nem alkalmazható a segédlet a hegy- és dombvidéki területeken belül a teljesen sík-, vagy belvízi öblözet jellegű részterületekre, kisesésü mesterséges csatornákra, vagy belvízcsatornákra. Abban az esetben, ha a vízfolyás vizsgálni kívánt szelvényében, vagy annak környezetében (de ugyanazon a vízfolyáson) vízmérceállomás van, és a vízmérce adatsora alapján az évi maximális vízhozamok valószínűségi eloszlásfüggvénye ismert, vagy meghatározható, a vízfolyásszakasz hidrológiailag feltártnak tekintendő. Ebben az esetben a különböző előfordulási valószínűségű árvízhozamokat statisztikai módszerrel kell számítani. A segédlettel közvetlenül meghatározható a p1, 3, 5, 10, és 20%-os előfordulási valószínűségű, azaz a 100, 33, 20, 10 és 5 évenként átlagosan egyszer előforduló árvízhozam. A p - 1%-os valószínűségnél kisebb valószínűségű árvízhozam nem határozható meg a módszerrel. A pU 20% valószínűségi tartományban a megjelölt értékek között lineáris interpolálással tetszőleges valószínűségekhez tartozó árvízhozamok is meghatározhatók, míg a 20%-nál nagyobb esetben erre elvi lehetőség van. Az új árvízszámítási módszerünk alapját észlelési adatokból számított statisztikai eloszlásfüggvények képezték. Először meghatároztuk a vizsgálat szempontjából optimálisnak tekintett p = 5%os előfordulási valószínűséghez tartozó fajlagos árvízhozamokat, így a vízgyűjtők nagyságaiból adódó különbözőségeket kiküszöbölhetjük, és a különböző lefolyási sajátosságokkal bíró vízgyűjtők hasonló értékeit össze tudjuk vetni. Az előbbiek a <75% [m

3sr' km

2] értékek meghatározását jelentették, mely értékeket a vízgyűjtőterület nagysága A [km

2] szerint ábrázoltunk, kettős logaritmikus koordináta rendszerben. A hegy- és dombvidéki vízgyűjtők adatait terület szerint megkülönböztettük. Az ábra adatai alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a hazai hegy- és dombvidéki területek viszonylag jól elkülönülő lefolyási régiókra oszthatók fel, melyek összefüggő területeket alkotnak (/. ábra). Ebből állapítható meg a vizsgált vízfolyás (vízgyűjtő) elhelyezkedése, és ennek alapján kell majd megválasztani az alkalmazott lefolyási függvényt. Azon vízgyűjtők esetében, melyek valamely régió határa mentén helyezkednek el, a lefolyás vizsgálatát a szomszédos régió lefolyási segédletével is el kell