Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Koris Kálmán: A hazai hegy- és dombvidék kisvízgyűjtők árvízhozamainak meghatározása

A hazai hegy- és dombvidéki kisvizgyűjtők árvízhozamainak meghatározása 65 eltérések vannak, hogy még a szomszédos országok adatai sem alkalmazhatók hazai hegy- és dombvidéki vízgyűjtőinken. Feltáratlan vízgyűjtőkön, nagytömegű alkalmazás esetén mindenképpen a tapasztalati módszerek kerülnek előtérbe. Az első hazai eljárások az amerikai Myer (1879) Qp = f(A) típusú képletén alapulnak (A- a vízgyűjtőterület nagysága.), amely a világirodalomban számtalan változatban terjedt el (Zsuffa 1968). A legelterjedtebb és legmegbízhatóbb a becslésen és számításon alapuló Q

p = r • ő

3% • л'/lalakú Csermák-féle eljárás (1957). A képletben r — a valószínűségi szorzó, Byv„ — térképen ábrázolt nagyvízi tényező. Később a formulát Q

p-r- B-$% • A

q alakúra módosították, ahol a q kitevő a vízgyűjtő-nagyság tartományától függött. A CserwáA'-képlet В tényezőjének értékeit tartalmazó izopléta térképet, három évtized nagytömegű vízrajzi észlelési adatainak feldolgozásával, a VITUKI-ban 1984-ben korszerűsítették. Egyúttal kísérletet tettek 0,5-től eltérő hatványkitevők alkalmazására (Kovács—Domokos 1984). Meg kell említeni a - Magyarországot is tartalmazó - 817 000 km

2-nyi teljes Duna-vízgyűjtőre, az érintett 13 ország NHP keretében folyó hidrológiai együttműködése keretében történt legújabb vizsgálatot, amelynek eredményeként a Duna-vízgyűjtőt 5 régióra osztották és e régiók mindegyikére segédletet közöltek az észlelés nélküli vízfolyásszelvények évi nagyvízhozamai eloszlásfüggvényeinek becslésére (Stanescu-Ungureanu—Domokos 1999). Egy másik jellegzetes és gyakran használt hazai módszer a Kollár-féle VÍZITERV segédlet (Kőris 2001), mely Q

p = a

p% • A • q

ю% alakú, (ahol a

p% — a fajlagos árvízhozam, mindkettőt az A— vízgyűjtő nagyság függvényében grafikonról lehet leolvasni.) 2. Az új módszer alapjai A hegy- és dombvidéki vízrendezés hidrológiai alapjainak fejlesztésére 1998-ban kutatások kezdődtek. A fő feladat a hegy — és dombvidéki kisvizgyűjtők új nagyvízhozam számítási módszerének kidolgozása, és az ezen alapuló új árvízszámításí segédlet elkészítése volt. Az 1998. év folyamán a kutatások megteremtették a módszer természetföldrajzi és vízrajzi alapjait azzal, hogy elkészült a kisvizgyűjtők geográfiai adatbázisa, illetve — az évi legnagyobb vízhozamok összegyűjtésével — a hidrológiai adatbázisa is. Az 1999. kutatási év folyamán — a hidrológiai adatbázist alapul véve — megvizsgáltuk az évi nagyvízhozam idősorokat, és kiválogattuk az «>30 év hosszúságú, a továbbiakban statisztikai mintahosszúságúnak nevezett adatsorokat. Ezekkel az idősorokkal elvégeztük a teljes hidrológiai statisztikai eloszlásvizsgálat sort. Ez a mintegy 100 árvízi eloszlásfüggvény már közvetlenül is alkalmazható elsősorban vízrendezéstervezési, üzemeltetési feladatokra, hatósági engedélyezési eljárásoknál. Ezután a rövidebb, nem statisztikai mintahosszúságú adatsorokat vontuk a vizsgálatokba, azáltal, hogy a 20<«<30 éves idősorokból küszöbszint feletti mintavételezéssel megfelelő hosszúságú adatsorokat választottuk ki. Az eloszlásvizsgálatokhoz speciális kettős-exponenciális eloszlásfüggvényeket használtunk, s így az információs bázist további állomásokkal, sikerült bővíteni. Ez az összesen 104 statisztikai eloszlásfüggvény képezte