Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Gulyás Pál: A rotatoria és crustacea plankton minőségi és mennyiségi vizsgálata a Dunán

A Rotatoria és Crustacea plankton minőségi és mennyiségi vizsgálata a Dunán 603 erősen befolyásol a vízhőmérséklet. A Cladocerák esetében ez az idö egy hét, a Copepodáknál egy hónap. Naiclenov (1998) számításai szerint a Duna vize Kelheimtöl (2414 fkm) a torkolatig 26 nap alatt ér le, ezért a víztesttel passzívan úszó Rotatoriák 4—9-szer, a Cladocerák 1-2-szer, míg a Copepodák 1-szer szaporodnak. Az összes Zooplankton tömeg ennek következtében a Kelheim-torkolat között mintegy 600-szorosára növekszik, a Rotatoriák tömege ezért a természetes körülmények között kialakuló Zooplankton tömegének a 90%-át is elérheti, amennyiben az időközbeni eliminációt figyelmen kívül hagyjuk. A szaporodás szempontjából nagy szerepük van a mellékvizeknek, az időszakos bemosódásoknak, valamint a szigeteknek. A Zooplankton kvalitatív és kvantitatív összetételét erősen befolyásolhatja egy-egy planktonban szegény csatorna, továbbá a partokon kialakított elzárások, sarkantyúk. Wawrik (1962, 1968) és Naiclenov ( 1991 ) véleménye szerint autochton potamoplankton a folyókban nem alakulhat ki. Az 1988 márciusában szervezett nemzetközi Duna-expedíció során hat szelvényben a 20-1928 fkm közötti folyószakaszon vizsgálták a Rotatoria és Crustacea plankton összetételét. Pujin (1990) összesen 66 faj előfordulását jegyezte fel, melyek közül a Keratella cochlearis, a Rotaria rotatoria és a Synchaeta oblonga minden mintából előkerült. Ezek előfordulása alapján számított hasonlósági index a magyarországi Duna-szakaszon mindenütt nagyobb volt 50%-nál. A bösi szelvény bizonyult fajokban a leggazdagabbnak. A populációk faji összetételében a domináns iajok a hidegvíz kedvelő kerekesférgek voltak. Naiclenov és Sevcova (1990) ezzel szemben 81 faj jelenlétét állapította meg. Az általuk egy-egy szelvényben talált fajok száma 12-30 között változott. Az általuk megjelölt domináns fajok a kővetkezők voltak: Brachionus calyciflorus, B. urceolaris, Keratella cochlearis, Kellikottia longispina, Polyarthra dolichoptera, Bosmina longirostris, Eudiaptomus gracilis. Néhány faj előfordulása folyószakaszhoz kötött, pl. a Cyclops vicinus és a C. strenuus a középső, a Rhinoglea frontalis pedig az alsó szakaszon fordul elő. A Zooplankton egyedszáma 1020-5950 ind/m

3, a biomassza értéke pedig 4,3-46,9 mg/m

3 között változott. A Copepodák egyedszáma az összes egyedszámnak 36,1-66,5%-a, biomasszájuké pedig 47,2—79,1 %-a volt, a kerekesférgek esetében pedig ez a két mutató 30,0-74,8%, ill. 17,7—50,0% között változott. Az ágascsápú rákok egyedszáma és tömege jelentéktelen volt. 2. Anyag és módszer A Rotatoria és Crustacea taxon listában minden esetben csak a víztestböl vett plankton mintákban meghatározott fajok találhatók. A fajlistákban felsorolt ún. tychoplanktonikus fajok a gyűjtések során véletlenszerűen kerülhettek a nyíltvízbe, ill. azok szüredékébe, ezért szerepelnek abban. A vízmintákat a vízfelszínről merítettük. Minden szelvényben 50 liter vizet szűrtünk át 70 цт szemböségü plankton hálón. Az összegyűjtött anyagot a mintatároló üvegbe öntöttük át. A szüredéket a helyszínen /^«/-oldattal tartósítottuk úgy, hogy a szúredék „konyak" szinú legyen.