Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

592 Kozák Miklós Folyók esetében az emberiséget évezredek óta két fő probléma foglalkoztatja: az árvízveszélyek elhárítása és a folyók hasznosítása. E célokra alkalmazzák ősidők óta a folyószabályozást és/vagy a lefolyás szabályozást. A folyók szabályozása örökös és állandó mérnöki tevékenységet igényelnek. Afolyóknak ui. nincs egyetlen olyan paramétere sem, ami időben ne változna. A mederben a vízzel együtt hordalék, uszadék és jég is áramolhat, melyekből a legfőbb elem a víz nemcsak háromdimenziós áramlású, de időben is változó. A víz mozgását a számítógépek korában is csak közelítően tudjuk számítani, mivel „A hidrodinamika, mint tudomány még mindig földerítetlen szüzföld" (Teller 2002). A vizmérnökök tevékenységének mérlegelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül a folyószabályozás felmérhetetlen pozitív hatásait Csak vízenergia tekintetében, ma a világ villamos áram termelésének 19%-át vízerőmüvekkel állítják elö (és még kétszer ennyi van kihasználatlanul!) A 3500 km-es Duna—Majna-Rajna-csatorna az EU országainak igen jelentős környezet kímélő áruszállításában van kiemelt szerepe. A világ vízerőmüvei 2000-ben annyi mérgező gáztól óvták meg földünket, amennyit az összes gépjármüvek termeltek. A vízenergia nemcsak a legtisztább energia, de nem használja el földünknek évmilliók alatt létrejött kimerülöben lévő fosszilis (szén, olaj, földgáz) energia bázisait, melyeket a hőerőművek szennyező anyagokká alakítanak át. Teller (2002) szerint: „Ha a világ fokozódó energia szükségletét ásványi energiaforrásokból elégíti ki, akkor nemcsak a széndioxid szaporodik fel a levegőben, (éghajlatváltozást okozva), hanem kimerülnek a tartalékok is" A kellő gonddal megépített hegyi és folyami víztározók a katasztrofális árvizek egész sorától mentik meg a lakosságot immár évszázadok óta. A világon megvalósult sok tízezer víztározó nélkül a víz és élelmiszerellátás lehetetlen volna. Ugyanakkor ezek a víztározók egyben a rekreáció, a vízi sportok leglátogatottabb központjai. 4. 2. Folyók szabályozási tapasztalatai Az alluviális medrü folyók (Mississippi, Tisza, Indus, Sacramento Jangce, Don) árvizei mérhetetlen károkat okoztak az emberiségnek. A folyók szabályos kanyarjai előbb aszimmetrikussá, majd egyre inkább elfajuló omega-kanyarokká torzulnak, ami természetes következménye a kanyarokban kialakuló cirkulációs áramlások fizikai törvényszerűségének. A vízgyűjtőn történő beavatkozások is befolyásolhatják a felszíni lefolyást, és a vízfolyások medrét. Az erdősítés nemcsak a talajeróziót csökkenti, de a felszíni lefolyást is ami nagy vizek idején előny, de kisvizek idején rendkívül kedvezőtlen is lehet., Ugyanakkor az erdőirtások vagy felégetésük (Niger, Platte, Amazonas) fokozzák az eróziót, a meder elfajulását, az árvízveszélyt és a tározók feliszapolódását. A mederátvágások csökkentik a folyó hosszát, de fokozzák a meder beágyazódását. (Tisza, Mississippi). A kanyarok, elfajulásával csökken a folyó esése, a hordalék-elragadó erő és a meder vízszállító-képesség is (Sárga-folyó, Jangce, Tisza, Mississippi). Folyók deltájában a mederfenék feliszapolódása (Duna, Sárga-folyó, Jangce, Mekong) lehet számottevő, ami szükségessé teheti a mederszakasz szabályozását (Duna-delta). A me-