Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből

590 Kozák Miklós séget a térségben, mely többcélú hasznosítást tenne lehetővé (energiatermelés, vízellátás, vízi közlekedés, öntözés) A tapasztalatok szerint a hordalékot felhalmozó völgyzárógátak helyett a kisebb folyami vízlépcsőláncok kiépítése a legígéretesebbek. 3. Tények és megjegyzések a lefolyás-szabályozott Tisza-völgyről Több mint 100 év távlatából, ma is egyértelmű, hogy a Tisza-völgy vízfolyásainak szabályozása felért egy második honfoglalással (Mosonyi 1943, Dunka-Fejér—Vágás 1996, Domokos 2001). Ennek ellenére még mindig megjelenik, igaz nem szakmai körökből, e vízügyi munkálatok szakszerűtlen kritikája. A Tisza-völgy szabályozását az Alföld kiszárításának tartják, a véres verejtékkel kiépített 3555 km hosszú árvédelmi töltésrendszer—ami ma már több ezer milliárdos értékeket (gyárak, üzemek, műemlékek), és legalább 1,5 millió lakos érdekeit védi - megszüntetését javasolják. Ez a tanulmány, elismert vízügyi szakembereink nyilatkozatainak felhasználásával is, csak az e téren felmerült, néhány főbb, tényeken alapuló alapigazságok ismertetésére tér ki röviden és feltételezi a Tisza-völgy múltbéli állapotának, benne a Tisza szabályozásának, a térség vízkormányzási helyzetének ismeretét. lványi ( 1933) szerint a Tisza-völgy szabályozása „ az egyedül választható módon végrehajtott nagy alkotás ", melynek „eredménye nélkül, különösen Trianon után, egyszerűen nem lett volna a magyarságnak élettere (Kováts 1996J. (A Tisza szabályozása nélkül, a trianoni határ vajon nem maga a Tisza lenne?) Továbbá, a Tisza lefolyás-szabályozási „művek nélkül... az aszályos időjárás következtében a mezőgazdaság teljesen ellehetetlenült volna. A Körös-völgyben, tározás és vizátvezetések nélkül nyaranta nem lenne víz ... a vízhiány is kárt okoz, s ez napjainkban sokkal gyakrabban jelentkezik" (Kováts 1996/ „ Tiszalök, Kisköre és a duzzasztók nélkül a Körösök — nyaranta — bokáig sem érő kis patakokká zsugorodnának" (Kováts 1996, Kozák 2001/ A Tisza folyó jövőbeli feladatai tekintetében Kováts (1996) szerint „A víz és a vízminőség biztosítása ... a vízgyűjtő felső részén kialakított tározók .... üzemeltetése, amely az alsóbb országok érdekeivel is szinkronizál ...a vízenergia közös hasznosítása". К Felső-Tisza vízgyűjtőjén a többcélú (öntözés, árvízvédelem, vízenergia) tározók létesítését Mosonyi (1943) már 1940-ben kezdeményezte. A kiskörei duzzasztómű több évtizedes működése Nagy I. szerint (2001 ) lehetővé tette, hogy a tározóterében újra megjelentek a kócsagok, a gémek, a dankasirályok, a kerecsen sólymok és a hódok is. A tározó tette lehetővé, hogy napjainkra a madárfajok száma több mint 200, közte védett madár fajokkal; — a mocsári és hínári növényzet, több mint 100 faj, melyek között vörös törzskönyves védett növények is találhatók. A szigetek növényi és fás társulása tovább gazdagítja a Tisza-tó élővilágát; —jelentős és változatos a szigetek vadállománya; — a Tisza-tóban 50 halfaj él (szemben a Balaton 35 fajával), köztük védett, csak a Tiszára jellemző halfajok is találhatók, és mindez, a vízlépcső megépítése után. Amíg 1975-ben csak 7000 kg, addig, 1986-ban már 64 000 kg pontyot fogtak ki a tóból. A Tisza-tó Európa egyik legértékesebb horgászparadicsoma-, — a térség infrastruktúrája (vízellátás, csatomázás, halgazdaság, gázhálózat) a Tiszatónak köszönhetően minden várakozást felülmúló ütemben fejlődött;