Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
4. füzet - Kozák Miklós: Vízfolyások szabályozásáról a tények alapján és a jövő szemszögéből
578 Kozák Miklós Tekintsük most át néhány nagyobb folyó szabályozásának és hasznosításának olyan tanulságait, melyek útmutatást adhatnak számunkra. 2.2. A Mississippi folyó szabályozása A Mississippi (a Missourival együtt) 6260 km hosszú, vízgyűjtőterülete 3,22 millió km 2, középvízhozama Q = 18 010 m 3/s, évi hordalékszállítása 330x10 6t. Középvízhozam tekintetében a Mississippi a világ 11, míg vízgyűjtő terület tekintetében a 4. folyója. A hordalékréteg a vastagsága kb. 100 m, míg az ártér szélessége 48-128 km között változott. A meder ágyazatát harmadkori tengeri üledék képezi. A pleisztocén kor határozta meg a folyó mainál egyenesebb vonalú medrét. Később, a vízhozam, a lebegtetett és a görgetett hordalék hozam is drasztikusan csökkent, és a folyó kezdte kialakítani egyre kanyargósabb medrét. A hordalék mozgató erő csökkenésével fokozódott a folyó kanyargóssága. A szabályozás előtti Mississippi-TÖl már 1765 óta felmérési adatok álltak rendelkezésre. A szabályozás előtt a Mississippi rendkívül szeszélyesen változtatta medrét, melynek stabilizálására, kotrásra, árvízvédelemre és a hajózás biztosítására évente sok millió dollárt költöttek Jelentősebb szabályozást, az 1932-39es években hajtottak végre a folyó alsó — Cairo-New Orleans közötti — 1786 km hosszú szakaszán. A Mississippi szabályozásának három fö feladata volt: az árvédelmi töltések építése, a mederkotrások és a mederátvágások a szabályozási müvekkel. A szabályozás tudományos megalapozottságú megtervezése — számos ok miatt — nem lehetett olyan alapos, mint a Tisza esetében, ahol ez egy egész ország nemzeti összefogásán és anyagi erőfeszítésén is alapult (Lászlófjy 1982, Dunka-Fej ér-Vágás 1996). A szabályozás eredményeként az árvizek elleni biztonság, a folyó hajózhatósága és a térség vízellátottsága alapvetően javult, de a szabályozás kezdetén - éppúgy, mint számos más folyószabályozási munkálatnál — előfordultak hibák is. Az okok között megemlítendő: a feladat bonyolultsága, a tudományos felkészültség elégtelensége; az alapadatok (geológiai, hidrológia és meteorológiai) hiánya, elégtelen pénzügyi források; a nélkülözhetetlen tapasztalatok hiánya, a kárelhárítások létfontosságú és társadalmi sürgőssége. A mérnökök feladata - társadalmi követelésre — az 1800-as évektől kezdve az árvízvédelem és a vízi közlekedés feltételeinek biztosítása volt. A XIX. és a XX. században a folyó meanderezödése és a partok beszakadása rendkívül intenzív volt. Ezt hatalmas hordalék-felhalmozódás és átrendeződés követte egészen a Mexikói-öbölig. A Mississippi völgyében a nagyobb folyók {Ohio, St. Francis, Arkansas, Yazoo és Red) medrének szélessége 1820 és 1973 között 1,5-3 szorosára nőtt (Shumm-Winkley 1994). A változások döntő része még 1930 előtt következett be, míg a szabályozás után csak a St. Francis—Arkansas közötti szakaszon volt változás. 2.2.1. Az Alsó-Mississippi morfológiai viszonyai a szabályozás előtt. Az AlsóMississippi 1781 km hosszú és a világ egyik legnagyobb alluviális folyója, mely 100 nagyobb kanyarból és több egyenesebb szakaszból áll. A folyó egyenes szakaszain a
