Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kocsis Árpád: Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén (1932-48)

Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vizgyütöjén (1932—48) 565 előirányzott feladatok között megemlítik a Latorca keleti részén fekvő 500 km

2 (86 500 kh) összefüggő területet és a Fekete-mocsár vidékét. A viziút és a vízerő kihasználásra Víziút Alapot hoztak 1ère, évi 208 millió Kcs (35 millió P) előirányzattal. A tízéves tervben évente előirányzott munkák értéke 473 millió Kcs (80,5 millió P). Az előirányzott összeg 1/3-a Szlovákiára és Kárpátaljáa jutott. Összehasonlításul megemlítem, hogy Magyarországon ugyanekkor a vízgazdálkodásra fordított évi előirányzat mindössze 5,68 millió pengőt tett ki. 4.3. Vízerőtelep és tározási tervek Kiemelt figyelmet érdemel a Vízügyi Levéltárban (OVI 13/1918. sz.) található tanulmány, mely a Máramarosszigeti Kultúrmérnöki Hivatal Huszti-vízerőmü terve. A terv 1917-ben készült, tanulmánytervi szinten. A vízerőrendszer fómüve Huszt alatt lett volna, kisegítő telep készült volna a Tara с völgyében Kalinfalván. A tervben az erőműnél ömax-560 m

3/s, Tiszaújlaknál (Tiszabecs) pedig 2850 m

3/s árvízhozammal számoltak. A vízerőmű teljesítménye 34 MW, de úgy tervezték, hogy napi három órás üzemmel 56 MW-ot is tudjon teljesíteni. A felülvizsgálat legtöbbet tárgyalt kérdése a 30 m magas „tutajsurrantó" kialakítása volt. A tervben szerepel még érdekes meteorológiai adat (pl. az 1907-08. évi csapadékadatok az erzsébetligeti és a j'elsöszinevéri állomásokon, 1100, illetve 1099 mm/év, júliusi maximum 1907-ben Erzsébetligeten 183 mm, Felsöszinevéren 1908-ban 239 mm.) Ezek a számok is mutatják, hogy a viszonylag egymáshoz közel fekvő helyeken is milyen szórások lehetségesek. A háború befejeztével természetesen ez a terv tárgytalanná vált. A csehszlovák kormány, mivel Kárpátaljának autonómiát és erős gazdaság fejlődést ígért, már 1920ban kormányhatározatot hozott a Kárpáti Villamosmüvek megalapítására, ezért Kárpátalja egységes áramellátására Ungváron hőeröközpontot épített. A további energia igények teljesítésére ugyanezen időben, pontosabban 1925-ben kezdték meg az „ Ungvölgvi vízerőtelepek" építését is (5. ábra). Eredeti elgondolás szerint ezek a telepek a hőeröközpontnak kisegítő telepei lettek volna, mert már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az Ung vízhozama annyira változó, miszerint a vízerötelepek, mint önálló áramforrások, nem jöhetnek számításba. A vízerötelepek építését annak idején számtalan körülmény indokolta. Kárpátalján nincs kielégítő minőségű és mennyiségű feltárt széntelep. Ungvárra a szenet Morvaországból hozták. Az 1920-as években gazdasági válság volt Csehszlovákiában, szükség volt munkaalkalmak teremtésére, vízerőtelepek építése pedig rendkívül sok munkaalkalmat szolgáltatott. Végül, de nem utolsó sorban szépészeti (környezetvédelmi) szempontok is közrejátszottak a telepek megépítésében. Az Ung-völgyi vízerötelepek tápcsatornáj ának helyén az erőtelep építésének megkezdése előtt egy felhagyott faúsztató csatorna volt. Ez a csatorna nemcsak a városon kívül eső vidéket csúfította el, hanem mivel a kormánybiztosi palota magasságában torkollt vissza az Ungba, Ungvár városát is elárasztotta büdös levegővel, és a város