Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

4. füzet - Kocsis Árpád: Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén (1932-48)

Vízgazdálkodási munkálatok a Tisza kárpátaljai vizgyütöjén (1932—48) 561 4. ábra. Arvizjelek észlelt maximális 4,66 m-es vízállást 0,13 m-rel meghaladta. A június 28-át követő időben is volt eső és pl. a július 7-én kezdődött esőzéseknél Királymező térségében 24 óra alatt 71 mm csapadék hullott. Ennek hatására a vízállás Máramarosszigeten az addigi maximumot 0,10 m-rel, Tiszabecsnél)ú\\m 9-én már 0,56 m-rel haladta meg. A Hármas Műszaki Bizottság harmadik ülésén (Beregszász, 1936. szeptember 26.) értékelte a 1933-as árvíz tapasztalatait. Megállapította, hogy az addig elkészült munkák folytatásaként legsürgősebb a Veréce-Tekeháza közötti töltésépítés. A Batár torkolatára ne kerüljön addig zsilip, míg a Veréce-Tekeháza közötti töltés meg nem épült. A Tiszaújlak fölött a jobb parti töltés megerősítésre kerüljön, a Batár-övcsatornán szabályozó zsilip készüljön az öreg Batár-Palád-csatorna felé való vízleeresztésre. A Hármas Bizottság utolsó ülését Beregszászon 1938. június 10-én tartotta. Ekkor már politikailag feszült volt a helyzet, ennek ellenére a tárgyalások zavartalanul folytak, a fejlesztésekben egyezség volt. A kárpátaljai vízgyűjtő 1938. október-1939. március között visszakerült Magyarországhoz. Először a Beregszászi, később a Szatmárnémeti Folyamszabályozási Hivatalhoz tartozott, az átvétel utáni intézkedési terv a Felső-Tisza vidéki VIZlG-nél megtalálható. A háborúba való belépésünk miatt csak a legszükségesebb munkákat végezték. Ilyen volt a tutajozás biztosítása érdekében végzendő kisvízi szabályozás a Bustyaháza-Técsö szakaszon. A mederfelmérést 1943-ban végeztem. Akkor még megvoltak a mederfelméréshez szükséges poligonok VO. kövei, de a 2-3 m magas füzesekben, sok helyen 0,40-0,50 m-es iszap fedte. Ha a régi adatokat valahol még meg lehetne találni, azonosításuk képet nyújtana a meder és a hullámtér alakulásáról, eliszapolódásáról.