Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 483 foglalkozik, mint „planetáris élettér"-rel. A Föld lakóinak 14%-a használja fél az energiatermelés 53%-át; tőlük származik a levegő COj-tartalmának 50%-a és az övék az évi jövedelem 56%-a. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a mai termelés a természeti erőforrások fokozott lehasználására törekszik. Ezért nagyon fontos feladat a mai társadalmi élet környezeti hatásainak az intenzív feltárása és megismerése, amihez eszközül az informatikai lehetőségek bőven állnak rendelkezésünkre. A mai környezetpolitikát megalapozó tanulmányoknak három szakasza van: I. A természeti adottságok és folyamatok feltárása; 2. Az analitikus tervezés általánosítása; 3. Az eredményeknek és következtetéseknek a felhasználók számára való közreadása. Rámutat, hogy e feladatoknak a megszervezése és megvalósítása lenne a hivatása az ENSZ-nek is. Végül visszatekintve az emberi társadalom történetére, úgy értékeli azt, hogy annak a reneszánszig terjedő szakaszát mai szemmel aranykornak, az I. világháborúig tartó részét ezüstkornak, mai állapotát pedig vaskornak nevezhetjük. Müvének utolsó fejezetében, „A viz természeti egysége és társadalmi megosztottsága" címmel a Szerző bemutatja, hogy egy globális környezeti adottság közérdekű fel- és kihasználását hogyan fékezi és teszi lehetetlenné a korunkat irányító emberi rövidlátás. A víznek a Föld életében négy milliárd éve betöltött fenntartó szerepét magáévá tevő korszerű vízgazdálkodás és a piaci mechanizmusra épülő mai társadalom összeütközését abban látja, hogy: I. Az externalitásokhoz kapcsolódó érdekviszonyok kezeihetetlenek, 2. A víz használati és piaci értéke közötti kapcsolatok megváltoztak, 3. A gazdasági döntések informatikai megalapozottsága hiányos. A víznek a környezet és a társadalom életében betöltött szerepét sokoldalúvá teszi hármas halmazállapotú előfordulása, aminek szabályozását a Föld hőmérséklete eléggé szűk sávban végzi. A légkörben ugyanis 8—12 km-es magassági határig a hőmérséklet minden vízpárát földi körforgásra kényszerít. A troposzféra tehát — hangsúlyozza a Szerző - lényegében egy zárt páratartály, amelyben a víz körforgása a párolgáson át a csapadékképzödésig változik. Ennek a fejezetnek a további részében a vízkörforgás és a növényi élettér kapcsolatát elemzi a Szerző. Közli, hogy a növényzet előfordulásának csapadékhatára 1004000 mm, a hőmérsékletéi pedig, -20 és +30 °C között van. Meghatározza a növényföldrajzi zónák főbb fejlődési irányzatait és globális hőmérsékleti és csapadék értékeit. Kiemeli, hogy az ember okozta erdösültségi csökkenések a területhasználatok lehetőségeinek értékváltozását is jelenti, ami szoros kapcsolatban van a vízháztartás módosulásaival. Ezután a Szerző rátér a pénzközpontú gazdálkodásnak a vízháztartásban, a vízminőségben és vízjárásban kimutatható hatásaira. Hangsúlyozza annak döntö jelentőségét, hogy az ember a vízfelhasználás járulékos hatásait nem vette figyelembe s ez a vízminőség globális változásaival járt. Kiemeli az általános vízgazdálkodási szemléletváltozás szükségességét és fontosságát, aminek a megfelelő informatikában kell jelentkeznie. A következőkben a víznek és a vízgazdálkodásnak a táj fejlődésben és a területhasználatban betöltött szerepét foglalja össze. Rámutat, hogy a mai helyzet az igények kielégítésére törekszik, míg a távlatokat is számításba vevő irányitásnak sokkal több szempontot kell figyelembe venni, amit csak a tájfejlesztési és környezetgazdálkodási