Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Recens üledékfelhalmozódás sebességének vizsgálata az Alsó-Tiszán 461 4. Módszerek A kijelölt területen a mintákat előre meghatározott, a Tiszára merőleges szelvények (6) mentén gyűjtöttük, egymástól azonos távolságra — 20 méterenként —, a jobb és bal parton egyaránt. Összesen közel 200 ponton mértük meg a lerakódott üledék vastagságát. A lerakódás mértékének meghatározását az segítette, hogy az előző évi avartakaró olyan érintetlen szőnyeget alkotott, amelytől szabad szemmel is jól elkülöníthető volt a folyó által lerakott friss anyag. Amennyiben az avartakaró hiányzott, akkor az előforduló antropogén felszíneken végeztük a meghatározásokat. Segítette a méréseket az is, hogy a frissen felhalmozódott üledék színe és szerkezete más, mint a korábbi, már talajosodott üledéké: rétegzett, ami a több helyen ásott talajszelvényből jól látható volt. Az egyes pontokról begyűjtött minták szemcseösszetételét Köhn-féle iszapolással és szitálással határoztuk meg. A terepi munka folyamán 1:5000 méretarányú térképen ábrázoltuk a part geomorfológiai formáit, az egyes szakaszokat alakító főbb folyamatokat, valamint feljegyeztük a part anyagát, meredekségét. Ezzel választ adunk arra, hogy melyek a jelenleg intenzíven épülő, illetve pusztuló részek, hol figyelhető meg a part erőteljes rombolása. Ezeknek a folyamatoknak a megfigyelése segíthet abban, hogy az adott területen jellemezzük a medervándorlás ütemét, illetve a part közelében felhalmozott anyag további sorsát. A hullámterek árvízvezetö képességének megváltozásához a felhalmozott üledék vízkiszorítását kellett meghatároznunk. Keresztszelvények mentén kiszámítottuk a hullámtér vízbefogadó képességét illetve ugyanezen szelvény mentén felhalmozódott anyagmennyiséget. A két érték különbsége adja meg a hullámtér árvízvezetö képességének csökkenését. Az átfolyási tényező akkumuláció okozta csökkenését a teljes keresztszelvény százalékában adtuk meg. 5. Eredmények 5.1. A hullámtéren felhalmozott üledék mennyisége A Tisza alsó szakaszán 1998 ősze óta négy nagy árhullám vonult végig: (1)1998. késő őszén novembertől december közepéig, (2) 1999. február végétől május végéig egy hosszabb tavaszi áradás, (3) 2000. évi tavaszi rekord vízállású árvíz márciustól május végéig, illetve (4) a rövid 200l-es tavaszi áradás. Az árvizek levonulása után három időpontban (1999, 2000 és 2001 nyarán) mértük meg a frissen akkumulálódott üledék mennyiségét, az utóbbi két időpontban már a korábbinál sokkal nagyobb területen. Azonban a 200l-es tavaszi árvíz olyan lehelet vékony üledékréteget rakott le, hogy ennek mérése gyakorlatilag lehetetlen volt, ezért az alábbiakban az ezt megelőző árvizek akkumulációját ismertetjük. A minimum feltöltés értékei között alig figyelhető meg eltérés a két mérés alapján (II. táblázat, 3. ábra). Természetesen a gátak szomszédságában rakódott le a legkevesebb üledék, helyenként csupán hártyaként borítva a felszínt. Azonban az 1998-99-es árvizekkor a minimális felhalmozással jellemezhető terület jóval kisebb, ekkor a hu!-