Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Recens üledékfelhalmozódás sebességének vizsgálata az Alsó-Tiszán 457 lágít a morfológia és akkumuláció közötti összefüggésekre a hullámtéren. A nagyvízi meder tömegmozgásos formái pedig a partokon felhalmozódott üledék további sorsára engednek következtetni. 2. Irodalmi előzmények Az alföldi folyók mederének és ártérfejlődésének sebességét számos hazai kutató vizsgálta. A magyarországi folyók kanyarulatainak vándorlását, a partrombolás során megmozgatott anyag tömegét Mike, К. (1991) térképsorozatok, földtani szelvények felhasználásával becsülte meg. Hasonló módszerrel Somogyi, S. (1974) a Duna sárközi szakaszán vizsgálta a medereltolódások maximális értékeit (16-50 m/év), egy kanyarulat kialakulásához szükséges időt a Tisza felső- és középső szakaszain (100 év), illetve egy holtág feltöltődésének ütemét. (Elkeskenyedése akár évi 10 m is lehet.) A Tisza szabályozások utáni bevágódását Károlyi (1960) a kisvizek süllyedése alapján számította ki, amely egyes szakaszokon akár 300 cm is lehetett. Ugyancsak Károlyi korabeli térképek összehasonlításával kiszámolta a szabályozások előtti illetve utáni időszakokban a Tisza kanyarulatainak vándorlási sebességét, amely pl. 1890-1931 között 100-1300 m között változott az egyes szakaszokon (a leggyorsabb medereltolódás a Tokaj és Csap közötti szakaszon történt). Az ártereken egy-egy árvízi esemény során felhalmozódó üledék mennyiségét különböző kiképzésű üledék-csapdákkal (lombik: Davis et ai 1973; tálca ill. fólia: Goudie A. 1990) vagy mesterséges jelzöréteg használatával (Lawacs 1969, Asselman 1985) lehet megmérni. Az üledékfelhalmozódás ütemének közvetett mérése (izotópokkal, pollenanalízissel, üledékkémiai módszerekkel stb.) számos tanulmány célkitűzései között szerepel, azonban mivel minden egyes üledékgyüjtöre (pl. hullámtéri öblözet, holtág) más-más méret és fejlődési sor jellemző, ezeknek az adatoknak az összehasonlítása csak megszorításokkal lehetséges. Az /. táblázatban azokat a tanulmányokat gyűjtöttük össze, amelyek becsülték vagy mérték az árterek feltöltődését. Az /. táblázat két tényre világít rá. Az egyik az, hogy a kevés hazai kutatás nagy része is becslésen alapszik, míg a kiragadott külföldi kutatások során az ártér feltöltődés sebességét mérések alapján adják meg! A másik tény az, hogy a különböző folyókon különböző felhalmozási ütemek mérhetők. Ennek egyik legfontosabb oka eltérő hidrológiai tulajdonságaikból ered, s abból, hogy a szállított üledék minősége, mennyisége is más. Másrészt, az alkalmazott módszerek is mások, így az az időszak is, amelynek a feltöltődését meghatározták. Mivel az akkumuláció nem egyenletes, helytelen lenne ezeket az adatokat egy évre (mm/év) vetíteni, azonban csak így hasonlíthatók össze az eredmények. Az Alsó-Tiszán mért adatok együttesen arra utalnak, hogy a feltöltődés a hullámtéren kb. I cm/év lehet, noha a partokon, övzátonyokon ennél jóval nagyobb vastagságú lerakódások is előfordulhatnak.