Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer 427 tált. Az üzemeltető szervezetek általában nem tudják vállalni a fejlesztést sem, részben az ár (díj) viszonyok miatt, részben pedig a tulajdoni rendelkezések következtében. Rendkívül hézagos az üzemeltető szervezet számára előírt fogyasztóvédelmi kényszer. Elkerülhetetlen ezeknek a kérdésnek a komplex refomja. A települési vízi közmű rendszer üzemeltetésének és fejlesztésének nehézségeit egy átlagos település vízgazdálkodásán keresztül mutatjuk be. Az MTA „Magyarország az ezredfordulón" c. stratégiai kutatásának vízgazdálkodási kötetén belül egy gondolatkísérlet készült, hogy egy átlagos magyar község — Atlagújfalu — a vízgazdálkodási feladatait milyen intézményi környezetben és napi viszonyok között végzi. Az önkormányzatnak 7 kötelezően ellátandó feladata van, köztük egyik a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel és bizonyos körben a szennyvízelvezetés, -elhelyezés (lásd előbb). 15 feladatot a helyi döntésektől függően lát el, köztük kettő vízgazdálkodási: а csatomázás cs szennyvíztisztítás, valamint a vízrendezés és csapadékvíz elvezetés. A vízgazdálkodási szakmai munka során min. 23 törvény és 16 kormány ill. miniszteri rendelet érvényesítése szükséges + а pénzügyi, adó, támogatási stb. jogszabályoké, amelyek száma ugyancsak legalább ennyi. A falu önkormányzata a vízgazdálkodási döntésekkel is összefüggésben legalább 20 állami-szakmai szervezettel kell, hogy kapcsolatot tartson és igazodnia kell a regionális kapcsolatokhoz (megye, kisebb-nagyobb térségi társulások, szövetségek stb.). A finanszírozás érdekében át kell tekintenie több mint 50 különböző területpolitikai célokhoz rendelt támogatási formát. Ezek az állami költségvetésben közel 100 soron jelennek meg. Sok a párhuzamosság, koordinálatlanság, а cél és prioritási rendszer sok tekintetben diszfunkcionális. A központi állami szervezetek tevékenységében az igazgatás (hatósági határozatok, ellenőrzés stb.) dominál, különösen erősek a fiskális szempontok. Hiányzik а szervezett, ingyenes, állami szaktanácsadás. A regionalitás erőtlen. Atlagújfalu vagyona a rendkívüli feladatokra nem ad fedezetet (ilyen pl. a helyi vízkár elleni védekezés) és nem tud semmiféle érdemi fejlesztést végezni vissza nem térítendő állami támogatás nélkül. A támogatási rendszer csak nagy aránytalanságokon keresztül vezet fejlődésre (a fö célok szerint - vízellátás, szennyvíz stb. — strukturál, ezek között nincs átjárhatóság.) Eredmény pl.: а közmü-olló. Nem garantáltak a szakmai megoldások jó belső arányai - lásd a szennyvízelvezetés és a tisztítás között helyenként kialakult aránytalanságok. Az önkormányzati vízgazdálkodás működése és а területi vízgazdálkodás szempontjai között számos ellentmondás van. Még az árvízvédelem hagyományosan jól rendezett területén is ellentmondások vannak (pl.: nyári gátat meddig védjek, ill. védhetek?). Nem garantált a közszolgáltatás esetében joggal elvárható takarékos fejlesztés. A vízi közmüvek működtetésében nem kényszer a költségminimum elve. gyakorta igénytelen az üzemeltetés színvonala. A rendszer nem biztonságos. A folyamatok bonyolultak, átláthatatlanok, nem jól ellenőrizhetőek, a közérdeken túli érdekek is érvényesülhetnek. A folyamatos változások (pl. vízi közmű üzemeltető cégek szaporodása, stb.) miatt az intézményrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban erős kételyek fogalmazhatóak meg. 1.16. Kié a viz? Világosak-e a tulajdonviszonyok? A legjelentősebb vizek és a vízi létesítmények kizárólagos tulajdonosa az állam. A településekhez kötödö vizek és vízi létesítmények az önkormányzati tulajdonban