Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Keve Gábor: A jégmegfigyelések korszerűsítési lehetőségei

360 Ke ve Gábor sem fogadható el. Ajég kialakulását kiváltó tényezők számbavételénél pontos adataink lehetnek a víz- és léghömérsékletröl továbbá a vízállásról, de magáról a jégről semmiképpen sem. Ha pontosan tudnánk számítani a jégképződést és a jéghozam nagyságát, akkor tudnunk kéne azt is, hogy hol várható ajég megakadása esetleg boltozódása és jégdugó kialakulása. Ez pedig elsősorban a folyó szabályozottságának kérdése. Horváth (1968) 30 helyet jelölt ki a Duna folyam Adonv és Ilok közötti szakaszán, melyek a zajló jég megállása - jégboltozat képződése - szempontjából veszélyesek. Bognár (1968) szerint ajég 1967/68 telén a Duna magyarországi alsó szakaszán olyan helyen is megállt, melyet korábban nem vettek számításba, továbbá rávilágított a jelenség véletlenjellegére is. A jeges árvizek kialakulásának okát a hidrometeorológiai és medermorfológiai jelenségekben egyaránt fellelhetjük. A folyószabályozás tekinthető a legcélravezetőbb módszernek a védelem szempontjából, mellyel megakadályozható a jégmegállásra hajlamos folyószakaszok kialakulása és elfajulása (Sípos 1973, Kránicz 1977). A szabályozási munkák napjainkra már befejeződtek, tulajdonképpen csak a fenntartás maradt feladatul. A vízfolyások megfelelő szabályozása önmagában még nem jelent kellő védelmet a jeges árvizek ellen. Szükség van a különböző jégrombolási eljárásokra is melyek közül a leghatékonyabbnak a jégtörő hajók alkalmazása bizonyult (Sípos 1973, Kovács 1980, Szenti 1985). A jégtörő flotta irányítása komoly helyismeretet és alapos felkészültséget igényel. A hiányként felrótt pontos és naprakész jégadatok javítása a flotta bevetését is hatékonyabbá tehetnék. 1. A jégviszonyok értékelése a Duna dél-magyarországi szakaszán A XIX. század óta felhalmozott észlelési adatok (csak az adott jelenség jelenléte és nem számszerűsített értéke) alkalmasak a jégjelenségek előfordulásának statisztikai vizsgálatához. 1.1. A bajai Duna-szakasz jégviszonyainak jellemzése A 2. ábrán a bajai Duna-szakasz jégviszonyait ábrázoltuk az 1901-2002. évekből rendelkezésre álló összesen 102 tél adatai alapján. Ez idö alatt összesen 24 jégmentes év volt. A jelenség relatív gyakorisága 23,5%. Első ránézésre is szembetűnő, hogy a jégjelenségek a XX. század második harmadában eltűntek. Az utóbbi 30 évre a teljes időszak jégmentes telei közül csaknem a fele, 11 esett. Jégmentes időszakok korábban is előfordultak ugyan, de az észlelések kezdete óta soha nem ilyen sokszor. Első megoldásként az 1983-ban üzembe állított paksi atomerőmű hűtővizének höfoknövelö hatására gyanakodtunk. Paks állomás, azaz az erőmű feletti adatokból készített hasonló ábra megdöbbentő azonosságot mutatott a bajai adatokkal, ezért feltevésünk azonnal cáfolatot nyert.