Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

2. füzet - Pálfai Imre: Adatok a magyarországi holtágakról

Adatok a magyarországi holtágakról 231 nem állandók, az időjárástól és a folyók vízjárásától függően némiképp változnak. A közölt adatok becsült értékek és általában az 1990-es évek első felére jellemzők, hozzávetőleg átlagos értékeknek tekinthetők. Az 1990-es évek vége felé a csapadékosabb időjárás, valamint a rendkívüli ár- és belvizek hatására a holtágak kiterjedése valamelyest megnőtt, de ez is csak átmeneti állapotnak bizonyult. A négy hektárnál kisebb holtágakat is számításba véve a magyarországi holtágak összes száma kb. 400-ra becsülhető. Az idézett könyvben és az /. táblázatban szereplő 237 holtág közül 80 természetes lefüzödéssel, 157 pedig a folyómeder átvágása révén keletkezett. A holtágak nagyobb része (141 holtág) az árvízvédelmi töltésen kívül, az ún. mentett oldalon helyezkedik el, kisebb részük (96 holtág) a töltések közötti hullámtéren, illetve néhány ezek közül a nyílt ártéren található. Az utóbbiak közül öt holtágat nyárigát véd. A holtágak összes vízfelülete 6980 hektár (69,8 km

2). Ebből a mentett oldali holtágak területe 5112 hektár, a többieké 1868 hektár. A legnagyobb (150 hektárnál nagyobb) holtágak nagyság szerinti sorrendben a következők: Tolnai Holt-Duna 234 ha, TunyogmatolcsiHolt-Szamos 225 ha, Szarvas-Békésszentandrási-Holt-Körös 207 ha, Fadd-DomboriHolt-Duna 186 ha, Dunakilili-Cikolai-Holt-Duna 174 ha, Montaj-tó 170 ha, PeresiHolt-Körös 165 ha, Halásztelek- Túrtő-Harcsás-Holt-Körös 161 ha és a Gválai-HoltTtsza 160 ha. A holtágakban tárolt víz összes térfogata - hozzávetőleg átlagos vízháztartási körülmények között - 118,4 millió m

3, melyből 87,2 millió m

3 a mentett oldali holtágakban, 31,2 millió m

3 pedig a hullámtéri-ártéri holtágakban van. A víztérfogatot nézve legnagyobb holtágunk & Szarvas-Békésszentandrási-Holt-Körös (4,5 millió m

3). Szélsőséges, nagyon csapadékos időszakokban a teljesen megtelt holtág víztérfogata esetenként az átlagos érték kétszeresét is elérheti. A holtágak tulajdonosai és kezelői az elmúlt évtizedben lényegesen megváltoztak, s ma is változóban vannak. A holtágak több mint fele (130 holtág) állami tulajdonban van, s ezekből 60 holtágnál a területileg illetékes vízügyi igazgatóság a vagyonkezelő. A legutóbbi években egyre több holtág, elsősorban szentély típusú holtág került a nemzeti parkok kezelésébe. A legfeltűnőbb változás az önkormányzati tulajdon és a magántulajdon előretörése. Előbbi 68 holtágra, utóbbi 39 holtágra jellemző. A nagyobb holtágaknál általában több tulajdonos és több kezelő is van. A számba vett holtágak között összesen 50 olyan van (14 a Duna, 36 a Tisza vízrendszerében), amelyet a fokozottan védendő „szentély" típusú holtágak közé soroltak. Ezek a holtágak zömmel a folyók hullámterén helyezkednek el, s közülük csupán 10 holtág van a mentett oldalon. A szentély típusú holtágak listáján ezen kívül még néhány holtág szerepel, de ezeket-négy hektárnál kisebb kiterjedésük miatt-a holtágas könyv és az I. táblázat nem tartalmazza. A táblázatban feltüntettük a területileg illetékes vízügyi igazgatóság kódját is, annak érdekében, hogy a holtágakról további információk beszerzését megkönnyítsük. Több-kevesebb holtág minden igazgatóság területén található. A legtöbb holtág (54) az Észak-magyarországi VÍZIG területén, a Körös vidéki VÍZIG területén (33 holtág) és a Felső-Tisza vidéki VÍZIG területén (32 holtág) van. A holtágak összesített főbb adatait vízfolyásonkénti csoportosításban a II. táblázatban mutatjuk be. Legtöbb holtágunk (80 holtág) a Tisza mellett található. Bár a