Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

2. füzet - Csányi B.-Juhász P.-Tyahun Sz.: A ráckevekei-soroksári Duna makroszkopikus vízi gerincteleinek vizsgálata

A Ráckevei-Soroksári-Duna makroszkopikus vizi gerincteleneinek vizsgálata 179 III. táblázat Az RSD szelvényeinek biológiai minősége a kimutatott makrozoobcnton együttes alapján (1996. augusztus) Megnevezés Mintavétel a Megnevezés 57 44 31 19 9,8 Megnevezés fkm szelvényben Osszpontszám 41 61 63 68 73 Pontozott taxonok száma 11 17 18 20 21 Taxononkénti átlagos pontszám 3,72 3,05 3,31 3,04 3.05 Vízminőségi osztály III. В III. В III. В III. В III. В 2.2. Az RSD rehabilitációs munkálataival kapcsolatos faunisztikai eredmények Az 1998. július 1—2-án, könnyűbúvár felszerelésben végzett kvantitatív mintavételek során összesen 31 taxont sikerült kimutatnunk a Ráckevei-Soroksári-Duna 6 föági szelvényéből (IV. táblázat). Megállapítható, hogy az állatok néhány kivételtől eltekintve az üledékben, vagy annak felszínén élnek. Négy piócafajról állapítottuk meg, hogy rendszeresen előfordulnak a nagyobb vízmélységben (5 m), általában az üres kagyló és csigahéjakon rögzülve. A hat vízicsiga faj közül három végig megtalálható az RSD mentén (Viviparus acerosus, Valvata naticina, Bithynia tentaculata). A Theodoxus fluviatilis csak az első szelvényben fordul elő a mellékágban, ahová a Kvassay-zsilipen át kerül be a Duna-főágból. A nyolc kagylófaj közül négy nevezhető gyakorinak a teljes mellékág hossz-szelvényben (Unió pictorum. U. tumidus, Anodonta anatina, Dreissena polymorpha). A négy rák taxonból a pelágikus-fitofil elterjedésú Limnomysis benedeni csak a dömsödi és a tassi szelvény nagy vízmélységű helyein volt megtalálható. Az amerikai eredetű, terjeszkedő és ma már sokfelé közönséges cifrarákot (Orconectes limosus) Szigethalom és Ráckeve szelvényében mutattuk ki. A kétpúpú bolharák (Dikerogammarus villosus) csupán a be- illetve a kieresztő zsilip, tehát a Duna főágának közvetlen környezetében volt megtalálható (Kvassay- és Tassi-zsilip). Az üledékben a szitakötöknek, a vízi recésszárnyúaknak és a tegzeseknek 1—1 képviselőjét találtuk meg. A Stylurus flavipes folyami elterjedésú szitakötöfaj szintén a Duna főágának környezetéből, a Kvassay-zsilip térségéből került elő. A rovarok közül végül a leggyakoribb kétszárnyú taxonokat, az árvaszúnyog-lárvákat (Chironomidae) említjük meg, amelyeknek szintén jellegzetes tömegesség adatait regisztráltuk az RSD hossz-szelvénye mentén. A kevéssertéjű gyűrűs férgekkel kapcsolatban (Oligochaeta) jól látható, hogy az állatok egyedszám adatai három nagyságrenden belül változnak (/. ábra). Legnagyobb tömegben a Kvassay-zsilip szelvényének középső, sodorvonalbeli zónájában mutattuk ki ezeket az üledéklakó, szervesanyag-túrö szervezeteket. A Dömös és Tass térségében tapasztalt csekély mennyiségű finomszemcséjű üledék magyarázhatja az állatok egyedszámának erőteljes csökkenését.